Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században
A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században I. 7 A fejedelem különleges áhítatáról egyik temetési beszéde megemlékezik, említve a pataki jezsuiták által is feljegyzett elhivatottságát, amellyel az időjárás viszontagságaival sem törődve vett részt a procesz- sziókon. Kereskényi István mondta róla ravatalánál, hogy nemcsak előkelő családjának szűk körében vett részt istentiszteleti alkalmakon, hanem az utcára, terekre is kiment, sőt maga is kísérte a viaticumot, nem egyszer a baldachint is ő hordozta, s ekkor nem is lábai vitték, hanem szinte az elragadtatás szárnyain repült szívének kincsét, az Ol- táriszentséget követve. Kevés fejedelem segédkezett olyan sokszor az oltárnál, mint ő, s nem átallott a rossz időben is a könyörgők közé állni a körmeneteken. Számtalanszor volt misén, kezében sokszor vitt rózsafüzért és imakönyvet, amelynek teljesen átadta magát. Szűz Mária iránt olyan mély vallásos érzületet táplált, hogy amíg élt, szombaton nem ivott bort, s ünnepeit egy hétig tartó böjtöléssel ünnepelte meg. Minden hozzá közeli vallásos társulat könyvébe bejegyezte a nevét, s a kegyes- ségi irodalomra is igen sokat költött, imádságos füzeteket osztogatott udvara népének, sőt idegeneknek is. A Mária-tisztelet odáig ragadtatta, hogy inkább meghalt volna, mintsem eltűri, hogy a Szűzanyát sértegessék. Igazolja ezt, hogy Pataktól egészen Debrecenig üldözte a szentség- gyalázókat (itt Kereskényi a pataki református kollégium elűzésére utal), s hogy a dögvészt hozó (protestáns) szószékeket kiszóratta a templomokból, a vétkeseket megbüntette, a gyalázatos (vallás) támogatóit elűzte birtokairól, udvarából kikergette a protestáns lelkészeket, s a hivatalokból kiűzte mindazokat, akik ragaszkodtak vallásukhoz, s a Szent Szűz iránti tiszteletnek ellenségei voltak.10 celsissimus Princeps una cum Celsissima in platea publice flectendo devote audivit et Celsissima quidem sub eodem sacro etiam communicavit. Processionem eduximus e praesidio ad exteriorem civitatem factis ante domum Calvinistarum altaribus et stationibus nihil illis contradicentibus, secuti sunt Principes manus rosariati, et quia valde urebat sol monitus celsissimus Princeps, ut aliquod umbraculum super caput erigi curet, respondit: Mi Pater, potest iam meum caput ardorem solis pati, pariter monita Celsissima et illa respondit pariter. Post ultimum Evangelium in foro habita concio Ungarica, sonuerunt ad quamlibet stationem grandiora tormenta, post peractas ad stationes ceremonias.” EK K Ab 95/1 p. 59. (Annuae 1669) 10 „Nec privato sacra inter conclavia satiatus cultu, ad fora et vicos erumpebat, ipse et comes et umbellae Viatorem Deum obumbrantis bajulus, non tam pedibus, quam affatuum alis post cordis sui thesaurum rapiebatur. O quoties raro principibus exemplo sacerdoti ad aram divina peragenti, demitissimo praesto erat obsequio! Quoties nihil veritus severioris tempestatem sideris supplicantium sese interserebat choris? Quoties? Sed quid numeris compedias sidera? Quid sola lambis littora? Toties, quoties Divinis aderat, aut pendulam e manibus Magnae Dei Matris globolorum coronam, aut ejusdem cultui sacratum gestabat libellum, tunc maxime liber, cum se totum mancipasset libro. Non exager hic rara ejus in hanc intemeratam Coeli terraeque Imperatricem pietatis argumenta; non allego Sabbathinas, quoad vixit, a vini potu abstinentias; non septenorum ejusdem
