Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Oláh Róbert: Bottyán János: A magyar biblia évszázadai
110 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) Bottyán János: A magyar biblia évszázadai. Budapest, Kálvin Kiadó, 2009. (2. átdolgozott kiadás) 258 old. 1982-ben jelent meg a magyar nyelvű Szentírás történetének összefoglalása, második kiadását a Kálvin kiadó a Biblia évére tervezte. A kötet szerkesztője Pécsük Ottó, a Magyar Bibliatársulat főtitkára, sajtó alá rendezője Fekete Csaba, aki hosszú ideje folytat kutatásokat a régi magyar irodalom, az egyháztörténelem és a nyomdászattörténet határ- területein. A magyar bibliafordítások kezdetét a kódexek korától datálhatjuk. Tizenöt középkori kézirat (a Bécsi-, a Müncheni-, az Apor-, a Döbrentei-, a Festetics-, a Czech-, a Keszthelyi-, a Székelyudvarhelyi-, a Kulcsár-kódex, a Példák könyve, a Pozsonyi-, az Ersekújvári-, a Jordánszky-, a Winkler-, és az Érdy-kódex) őriz hosszabb-rövidebb fordításrészletet a Szentírásból. Ebből nyolc apácák és szerzetesi fogadalom nélkül kolostori közösségekben élő beginák részére készült. Mivel a nők nem tanultak latinul, anyanyelvükön ismerhették meg a szent szövegeket. A tizenhatodikról, Báthori László „értékes és szép” fordításáról mindössze a pálos krónika híradásából tudunk. Az anyanyelvű bibliaolvasást a könyvnyomtatás feltalálása után a technikai újítást kihasználó reformáció terjesztette el. Első fordítóink (Komjáti Benedek, Pesti Gábor és Sylvester János) Luther fellépése után alig húsz évvel már magyar nyelven adták sajtó alá Szent Pál leveleit és két alkalommal az Újszövetséget. Bencédi Székely István zsoltárait közösségben való szertartási használatra szánta. Heltai Gáspár és kolozsvári munkatársai több részfordítást is készítettek 1551 és 1556 között. A református Károli Gáspárral, Méliusz Juhász Péterrel, Félegyházi Tamással szemben Telegdi Miklós esztergomi kanonok majd pécsi püspök nyitotta meg a katolikus fordítások sorát. 1590-ben jelent meg az első teljes magyar nyelvű fordítás: a Vizsolyi Biblia, amely századokon át termékenyítőleg hatott mind a köznapi-, mind az irodalmi magyar nyelvre. 1626-ban érkezett rá a felelet: a jezsuita Káldi György katolikus fordítása. A 17. századi fordításokat tárgyalva feltűnik többek között Szenei Molnár Albert Hanaui- és Oppenheimi Bibliája, a Váradi Biblia, Tótfalusi Kis Miklós majd Komáromi Csipkés György kiadásai. A 18. században nyomtatták ki Bél Mátyás „javított” Újszövetségét, Torkos András, valamint Bárány György, Bárány János és Sartorius Szabó János Újtestamentumait. Besnyei György komjáti esperes 1737-ben keletkezett vaskos kézirata a mai napig kiadatlan. Pethe Ferenc a protestáns diákok hagyományát követve 8 évig tartózkodott Hollandiában, ezalatt kinyomtatta a teljes Szentírást és a zsoltárokat. Stériady Theodor görög kereskedő vasárnapi- és ünnepnapi használatra szánt Evangéliumok- és Epistolák-kiadása az ortodox egyház híveinek készült 1802-ben. Károli és társai fordításával kapcsolatban a 19. század közepétől kezdve többen felvetették, hogy a három évszázadossá érett szöveget revízió alá kellene venni: azaz beépíteni az időközben felhalmozódott
