Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Szlávik Gábor: Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens
100 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) Fenti megjegyzéseimtől eltekintve azonban Hirschmann munkája mindenképp hasznos, és ez idő tájt nélkülözhetetlen munka a montanista mozgalom kialakulásához, illetve annak első szakaszához kapcsolódó — komplex - jelenségek tanulmányozásához. Egyik legnagyobb eredménye, hogy vélhetően módosította W. Schepelern a montanista mozgalmat ért „pogány” hatásokkal kapcsolatos korábbi (1929), mindaddig a modern kutatók többségétől is osztott nézetét.43 Hirschmann megalapozott érvélése, legalábbis számomra, meggyőző és elfogadható. A német szerzőnő információkban gazdag, s meglehetősen jól felépített könyve azonban számos - koncepciója egészéhez kapcsolható - részkérdés vizsgálatánál is jól használható.^ Olykor pedig az általa felsorakoztatott, majd kimerítően elemzett szempontok továbbgondolására is serkenti az olvasót. Vera-Elisabeth Hirschmann a kis-ázsiai Phrygiában a Kr. u. 2. század derekán kibontakozott montanizmus vallástörténeti előzményeit vizsgáló monográfiája így nélkülözhetetlen vezető egy olyan, a korai összetevődő Paraklétos-alak meghatározó komponenseit) ma is vitatja a modern kutatás. Az eltérő értelmezésekkel közölt (1. íJán II,1; Ján XIV,17., ill. XVI,13.), s a Nagyegyház felfogásában mindinkább „az igazság leikével” (Ján XIV 16 sk: to pneuma tés alétheias) vagy a „Szentlélekkel” (Ján XIV,25 sk: to pneuma to hagion) azonosított Paraklétos eredeti jelentésében olyan személy, akit segítségül kell hívni, hogy közbenjárjon’. Más megközelítésben, így a gnósztikusoknál is, Krisztus küldötteként szerepel. Hirschmann az alábbi módon határozza meg ezt a fontos — monográfiájában tárgyánál fogva alig érintett, ám annak témájától elválaszthatatlan fogalmat: „Der Paraklet (Fürsprecher oder Beistand), ist neutestamentlich die letzte Stufe der Offenbarung Gottes in der Welt vor der Wiederkunft Christi am Weitende. Im Gegensatz zu Kirche, die den Parakleten nicht an eine menschliche Person gebunden versteht, sehen sich die Montanisten als die Auserwählten, die ihn durch Montanus in ihrer Mitte zu wissen glauben” (14.). A montanista mozgalom, mint ismeretes, története során mindvégig kiemelt tiszteletben részesítette ’János evangéliumát’. A nyilvánvalóan innen átvett Paraklétos-alak részletesebb értelmezése, közelebbről az átvétel kérdésének meghatározása, megítélésem szerint mindenképpen hozzájárult volna a montanista mozgalomra gyakorolt hatások pontosabb meghatározásához. 43 Minderről röviden szóltam már recenzióm II.4. szakaszában. 44 Az eddig mondottakon túlmenően 1. még ehhez III.6: Überlegungen zu den sog. „Artotyriten”; 119-123. Hirschmann itt meggyőző érveléssel bizonyítja, hogy egyes montanista csoportoknál az eucharistia során (ta autón mysteria) a bort helyettesítő tejtermék, közelebbről a sajt használata (vö. Epiphan., pan. XLIX 2,6.) ugyancsak szorosan kapcsolódik a Phrygiában régóta honos Kybelé-kultuszhoz. Ugyancsak ez utóbbihoz, a Kybelé- kultuszhoz (777.1.5; 59-67.) köthető a német szerzőnő egy másik figyelmet érdemlő felvetése is. Műve 65 sk. oldalain Hirschmann azt a nézetét kívánja bizonyítani, miszerint Kybelé - tradicionálisan - kasztrált papjainak neve (galloi) a sumer gallu (’női hangon szóló’) szóból származik. A szerzőnő szerint hasonlóképpen Mezopotámiából ered a kultikus szolgálathoz kapcsolódó kasztráció szokása is (66.)
