Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Szlávik Gábor: Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens
Recenziók 95 Schepelernné\23 is megjelenik, bár nála a montanizmus későbbi periódusának vonatkozásában23 24 *. Hirschmann azonban joggal tesz az utóbbi, a kutatásban máig uralkodó nézettel^ szemben ellenvetést. Mindezt jóval markánsabban teszi a kérdést közel másfél évtizeddel korábban felvető kutató elődjénél, aki - sajnálatos módon - említés nélkül marad Hirschmann munkájában.26 * A német szerzőnő megítélésem szerint joggal jegyzi meg, hogy mindez - ti. a lokális tradíciókban gyökerező „pogány” hatások érvényesülésének lehetősége egy keresztény vallásos mozgalmon belül — már a kezdeti időkben is fennállt; tudniillik már akkor is, amikor a montanizmus hatása még csak Phrygiára korlátozódott: „Zugrunde liegt die These, daß traditionelTpagane Einflüsse nur dann Zugang zu einer christlichen Bewegung gefimden haben können, wenn die Bereitschaft dafür bereits am Anfang der Bewegung bestanden hat.” (21.). Ennek megfelelően a szerzőnő a Phrygiában kibontakozó montanista mozgalom kezdeteit veszi alaposabb vizsgálat alá, elődeihez hasonlóan különös jelentőséget tulajdonítva a térség „pogány” kultuszaival kimutatható párhuzamoknak (54 skk.), különös tekintettel a Kis-Ázsiában elterjedt Apollón- és Kybelé-kultuszra (55 skk; 70 skk.) (II.5.) Mindez összhangban áll a rendelkezésünkre álló források közlésével. Ezek szerint Montanos megtérése előtt (ahogy ezt már egyes — névtelen - ókori források is állították), a születési helyéhez, Ardabanhoz közeli Apollón Lairbenos és Létó szentély papja volt. De az is elképzelhető, hogy csupán papi alkalmazottként szolgált a térségben régtől kiemelt kultuszban részesített Kybelét és Attist - hellénizált formában - tisztelő szentélyben.2? Mindenesetre hogy „pogány” papból lett konvertita, s mint az a keleti kultuszok követőiből kereszténnyé lett áttérteknél gyakorta megesett, túlbuzgó neofita lett volna, jól beleillik a Montanosról később kialakított képbe. Hirschmann sajátosan oldja meg ezt a problémát: nézete szerint Montanos, mielőtt keresztény lett volna, egyaránt szolgálhatta a „Nagy istenanyát”, (Kybelét) és ezzel egyidejűleg lehetett Apollón papja is 23 W. Schepelern nézete szerint a montanizmus kezdetben tisztán keresztény mozgalom volt, s csak később érték meghatározó hatások „pogány“ környezetétől: „Der Montanismus und die prygischen Kulte”, 135 skk. Hasonlóképpen Kurt Aland, „Bemerkungen zum Montanismus” (i960) 105 skk. 24 Schepelern, „Der Montanismus und die prygischen Kulte”, 160. 26 Vö. C. Trevett, Montanism, Gender, Authority and the New Prophecy, Cambridge (Cambridge University Press), 1996, 8-10; továbbá W. Tabbernee, Montanist Inscriptions and Testimonia: Epigrapbic Sources Illustrating the History of Montanism, Macon (Georgia), 1997, 23 26 A. Daunton-Fear, The Ecstasies of Montanus. In: StPatr XVII (szerk. E. A. Livingstone), Oxford 1982; 648-651. 2? Ez utóbbi felvetésnek ellentmond azonban Didymos állítása, amely szerint Montanos „korábban a bálvány papja volt“ (hiereus proton eidólu): De trinitate III 41,3.
