Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 4. szám - RECENZIÓK - Szlávik Gábor: Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens
Recenziók Hirschmann, Vera-Elisabeth: Horrenda Secta. Untersuchungen zum frühchristlichen Montanismus und seinen Verbindungen zur paganen Religion Phrygiens. Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2005. (Historia Einzelschriften - Heft 179) 168. old. A korai egyházon belüli mozgalmak, illetve szellemi irányzatok egyik legkorábbi és részben napjainkig is ható megnyilvánulása volt a montanizmus, ez a Kr. u. 2. századi Nyugat-Kis-Ázsiából kiinduló, majd közel négy évszázadon át tartó, magát „új próféciának” nevező mozgalom.1 Alapítója, a „prófétaként” fellépő phryg Montanos azt hirdette, hogy általa nyilatkozott meg a Lélek, hogy ő a Paraklétos - a Jézustól János evangéliumában megígért,2 bátorítóként, tanítóként és szószólóként elküldött ’másik Pártfogó’.3 A megtérése előtt talán „pogány” papként, Apollón, vagy Kybelé papjaként tevékenykedő Montanos által elindított, túlzó aszkézist követelő és a világ közeli végét hirdető mozgalom kezdetben Közép- Phrygiára korlátozódott. Rohamos térhódítása csak akkor vette kezdetét, amikor Montanoshoz két nő - két hasonlóan „prófétai” képességekkel bíró asszony -, Maximilla és a forrásainkban többnyire Priskának nevezett Priscilla« is csatlakozott. Maximilla valamikor Kr. u. 1 Másképpen „új prófétaság” (nea prophéteia). Esetenként ezzel a névvel illeti a montanista mozgalmat a történetére vonatkozó értesüléseink egyik legfontosabb forrásának számító (Caesareiai) Eusebios is: HE V 19,2; vö. még V 16,4., ill.14. — A nyugat-kis-ázsiai Phrygiából valamikor Kr. u. 157 és 172 között kiinduló, majd a magukat orthodoxnak valló egyházi íróktól hamarosan „eretnekségként” elítélt montanista mozgalomnak meglehetősen nagy nemzetközi irodalma van (1. később). Ugyanakkor a témának nincs magyar nyelvű irodalma egy, a montanizmus értékelése kapcsán felvethető kérdéseket összegző tanulmány kivételével: Szlávik G., Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa, Egyháztörténeti Szemle VII,1 (2006), 3-36 (a témát érintő - meglehetősen szegényes - magyar nyelvű irodalom feltüntetésével, ill. a nemzetközi szak- irodalomra történő hivatkozásokkal). 2 Ján XIV,16-18; 26; vö. még XV,26 sk; XVI,7-11. és 13-15. Luther bibliafordításában ez utóbbi néven is: ’Vigasztaló’ (»Tröstler«). - További részletekkel 1. még ehhez a recenzió összegzését, ill. ott a 42. sz. jegyzetet. 3 „Én vagyok az Atya — jelenti ki Montanos egyik, mozgalma szempontjából meghatározó jelentőségű, ám a többihez hasonlóan szándékoltan zavaros próféciájában az ige és a Paraklétos” (Didymos, ’De trinitate’ [’A háromságról’] II, 41.). Le kell szögeznünk azonban, hogy mindez távolról sem jelenti azt, hogy Montanos a Szentlélek inkarnációjának tartotta volna magát, miként az később — orthodox - egyházi ellenfelei állították: vö. Eusebios, Historia ecclesiastica [’Egyháztörténet] V 14,1., ill. 1. ehhez D. H. Williams, The Origins of the Montanist Movement: a Sociological Analysis, Religion 19(1989), 331-351; 339« A Priska névalak, mint ismeretes, a Priscilla személynév rövidített formája. Egyazon személyről szólva, mindkét névalak szerepel már az Újszövetségi
