Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A forradalmi változások és a magyarországi egyházmegyék álláspontjának hatása az erdélyi római katolikus egyházmegyére 1848-ban

56 Egyháztörténeti Szemle X/4 (2009) az érvényben levő szabályoktól való eltérést meg tudja akadályozni. Ezért is az egyházmegyei zsinat érvényessége nem vitatható el. A böjti fegyelem, az anyanyelvi liturgia, a cölibátus kérdése tulajdonképpen nem lehettet volna tárgya az egyházmegyei zsinatnak. Az első kettő (böjt, liturgia) tár­gyalása pasztorációs szempontból szükséges volt, a változtatást sürgető javaslatok megindoklása a lelkipásztorkodó papság nap mint nap tapasz­talt, megélt nehézségeit, az egyházmegye hitéletét vázolják részletesen. Hasonlóan a búcsújárás kapcsán észlelhető visszaélések megszüntetését célzó megfogalmazások is hiteles képet adnak a hitélet erdélyi sajátossá­gairól. Az egyházi társulatok, a szentmisék, ünnepek és vasárnapok meg­tartása, a különböző szertartások témáival kapcsolatosan elhangzó javas­latok még inkább rámutatnak, hogy az egyházmegye papsága a tapasztalt nehézségek orvoslására valóban erőteljesen törekedett. A forradalmi láz­ban nem feledkezett meg arról, hogy elsődlegesen jó papként álljon hívei mellé, azoknak örök üdvösségén munkálkodjon. Természetesen saját helyzetével kapcsolatosan is egy egész sor javaslatot fogalmazott meg. A papi áthelyezések mellett viszonylag hosszan tárgyalnak a papság jöve­delméről. A javasolt jövedelmezési rendszer igazságossága - utólag meg­ítélve - csak elismerést válthat ki. A papi és szerzetesi fegyelem témájánál az újítási vágy erőteljesebb megnyilatkozásaival találkoztunk. A külsősé­gek - ruházat, bajusz vagy szakállviselet - mellett a zsinat botrányköve­ként számon tartott cölibátus kérdésében az egyházjogi szabályoIdeal el­lenkező javaslatok is elhangzottak. Ez azonban nem jelenthette, hogy a papság túllépte hatáskörét. Kovács Miklós püspök rendkívül jó érzékkel, az utólagos értékelésekkel ellentétben, kézben tartotta a tárgyalásokat. Nem állíthatjuk, hogy félresiklott volna a zsinat. A forradalmi hangulat ellenére, amelynek megnyilvánulásai egyértelműek voltak, maguk a részt­vevők is betartották a jogi kereteket. Véleményt alkottak, óhajt fejeztek ki, javaslatokat fogalmaztak meg, nyilatkoztak, de az egyházjogi szabályokkal ellentétesen nem határoztak. Nem is volt ez annyira egyértelműen termé­szetes akkor, 1848. szeptember első két napjában. Hiszen forradalmi láz vett erőt mindenkin, s ugyanakkor a zsinatot megelőzően öt napon ke­resztül, mint a vegyes státusgyűlés egyházi tagjai — hiszen az egyházme­gyei zsinat tagjai egyben a vegyes Státusgyűlés egyházi tagjai is voltak97 98 - igenis határozhattak, s határoztak is. Nagyfokú józanságot jelentett tehát részükről az új fórumon, az egyházmegyei zsinaton határozatok hozatalá­tól tartózkodni. Az egyházmegyei zsinat jellegét tekintve kiemelni, hogy a zsinat egy­házjogi szempontból többnyire csak a papi gyűlés-minősítéssel került be a szakirodalomba,98 mit forrásaink alapján úgy érezzük szükséges korrigál­ni. A forradalmi helyzetben nyíltabban és bátrabban nyilatkozó papság 97 Ld. a Státus-gyűlésen és az egyházmegyei zsinaton megjelentek névsorait. Savai, 1999- 414-416., 452-454. p. 98 Egyetlen helyen olvasható, hogy Csíktusnádi Kovács Miklós 1848-ban „egyházmegyei zsinatot tartott Kolozsváron”. Jakubinyi György: Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Gyulafehérvár, 2004. (2. kiadás; továbbiakban: Jakubinyi, 2004.) 31. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom