Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században

A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században I. 25 a társaság céljai között a hitben való közösséget, a közös imádságot is megemlítik, hiszen többek együttes imádsága „foganatosabb”, mintha valaki magánáhítata során könyörög az Istenhez.58 A magyarországi Agóniáknak mintát adó nagyszombati társulat öt regulája közül az I. a magánáhítat gyakorlására vonatkozik, a tagok mindennapi imarendjét határozza meg, a napi háromszori harangozás alkalmával mondott könyörgés szövegével együtt. Napközben az élő­kért, az esti harangozásnál a Társaság meghalt tagjaiért imádkoztak.59 * 3 4 5 6 denkor készen várják, és azok közöt[t], kik a világi szorgalmatosságokkal és testi gyönyörűségekkel az halálnak emlékezetű az ő szívekben fogyogatják. 3. Mivel pedig minden igaz keresztyénnek közönséges hivatalja a boldog ha­lálhoz való készülés, annak okáért e Congregatióba minden rendbéli igaz hí­vek, férfiak és asszonyállatok béfogattatnak, csak azoknak tisztességes ma­gok viseléséről légyen jó vélekedés. 4. Ez Congregatio könyvébe való béírásnak ideje van mindenkor, valamikor innepe vagy gyülekezete vagyon a Congregatiónak, és azon kívül mindenkor, valamikor valaki bé akar magát íratni, csak adja nevét az elöljáróktól ren­deltetett Congregatióbéli lelki Atyának, kinek tiszti az, hogy a Társaságba bévegye azokat, akik bé akarnak állani. Kik mihent a könyvben béírattatnak, és mindjárt akkor, vagy nékik alkalmatosb legközeleb[b] való napon töre­delmes szív[v]el meggyónnak és megáldoznak, a Congregatiónak tagjaivá lésznek. 5. Az atyafiúi szeretetből mind az élő, mind pedig a világból kimúlt Congregatióbéli társainkat segétenünk kell, ha a mi segétségünk nélkül szű­kölködnek. Annak okáért, ha ki vagy maga házánál, vagy szomszédságában, vagy akárhol egyébütft] tud valami congregatióbéli beteget, megintse a Congregatiónak lelki Atyját, hogy lelkére gondot viseljen, és ha kévántatik, az utolsó ütközetre a szentséges Sacramentumokkal felfegyverkeztesse. 6. Ha pedig immár valaki kimúlt volna e világból, hasonlóképpen a lelki Atyát idején megintsék, hogy az ő nevét a megholtak közzé béíija, és idejében a gyülekezetbéli atyafiainak ajánlja, hogy érte imádkozzanak, főképpen az ha­lottakért való Mise alatt.” Christus Halála, 1686. 3-7. p. 58 „Nagy bizodalmunk lehet abban, hogy Isten sokkal hamaráb[b] meg- hal[l]gatja a jó szándékbúi szárraazotft] Társaságnak könyörgésit, amint maga megígérte. Math. C. 18. v. 19. Ha ketten közületek megedgyeznek a földön, minden dolog, mellyet kérnek, meglészen nékik az én Atyámtól ad­va. Ha kettőnek imádsága oly foganatos, mennyivel kedvesseb[b], foganatossab[b] lészen annyi ezerből álló Társaságnak az ő könyörgései, akik közöt[t] sok ártatlan jámbornak imádsága üdvességekre hasznos lészen a nagy bűnösöknek is, amint hasznos volt Moysesnek imádsága a bálványo- zós Israelitáknak. Exo. C. 32.” Keresztfán meghaló, 1724. A1/2-A2/1 59 „I. REGULA. Minden nap igyekezzenek a Congregatióbéliek mondani öt Mi- Atyánkat és öt Angyali üdvözletét a Christus öt mély sebeinek emlékezetire, hogy magoknak és a congregatióbéli társoknak boldog kimúlást, az Társa­ságból pedig kimúlt híveknek örök nyugodalmat nyerhessenek. Azon végre emlékezzenek meg a reggeli, délkori és estvéli csendítéskor a Christusnak Szent haláláról, ami lehet egy fogászkodásni imádcsággal, illyen formán: Uram JESUS Christus, kérlek tégedet ama keserves fájdalmadért, mellyet a keresztfán szenvedtél, főképpen mikor a te drága Lelked Szent Testedből

Next

/
Oldalképek
Tartalom