Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tabajdi Gábor: A III/III. Csoportfőnökség egyházi elhárító tisztjei a Kádár-korszakban
A III/III. Csoportfőnökség egyházi elhárító tisztjei 111 (tmt.), 310 titkos megbízottat (tmb.), 47 ügynököt - foglalkoztattak.2? Ez a csoportfőnökség hálózati személyeinek egynegyedét tette ki. Egy másik összesítés szerint 1977. június 30-án a BM III. Főcsoportfőnökség (kivéve a III/I.) és a rendőrkapitányságok állambiztonsági szerveinél összesen 6244 hálózati személyt foglalkoztattak, akik közül 421 fő „dolgozott” az egyházi reakció elhárításának területén.28 A gondosan válogatott, évtizedes munkával beszervezett „ügynökök” a hetvenes évekre alkalmassá váltak az egyházak vezetésének manipulálására, kézben tartására. így a szervek feladata már nem egyértelműen az egyházak üldözése, mint inkább szervezetük kihasználása volt a társadalom ellenőrzésére, külföldi hírszerző akciók lebonyolítására, és a rendszer erodálódó legitimitásának megerősítésére.29 A magas műveltségű, nyelveket beszélő egyházi ügynökök a Nyugat nyitási politikájának következtében, gondos továbbképzések után hírszerző feladatokat is elláttak a Magyar Népköztársaság számára.* 80 A KGB-nek is dolgozó magyar hírszerzés hálózati személyeit a Vatikánba illetve több nemzetközi egyházi szervezetbe is eljuttatta.81 így a III/III-i. Osztály által beszervezett hálózati személyekre fordított energia sok esetben a hírszerzés (III/I. Csoportfőnökség) számára kamatozott. A kémelhárítás szervei pedig a Magyarországra érkező küldöttségek megfigyelése során kooperált a III/III-i munkatársaival. Az MSZMP Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának koordinációjával zajló összehangolt egyházpolitikai intézkedéseknek köszönhetően a pártállam és az egyházak viszonyát eközben az érintett felek fokozatosan javulónak értékelték. Az MSZMP határozatai a vallásszabadságról beszéltek, míg az egyházi megnyilatkozások a fokozatosan bővülő lehetőségekről szóltak. 1977 után (Lénárd Ödön szabadon bocsátását követően) a propaganda szervek is hangsúlyozhatták, hogy „egyházi személy politikai bűncselekmény miatt nincs elítélve”. A látszólagos nyugalomért fizetett ár nagyságával csak mostanában szembesülhetünk. Az állambiztonságiak számára ugyanis kiemelt feladatként jelent meg „az egyházak lojális erőinek védelme, a reakciós elemekkel szembeni intézkedések támogatása operatív eszközökkel”.82 Magyarán a pártállam által ellenségesnek ítélt személyeket igyekeztek 2? MÓL. XIX-B-i-ai BM közvetlen miniszteri iratok (1973) 227. ő. e. 28 ÁBTL 1. 11. 1. 45-161/3/77. 89. d. Jelentés a 005/1972. BM számú parancs és szabályzat végrehajtásáról, az állambiztonsági szervek hálózati munkájának helyzetéről. - Az információért köszönet Vörös Gézának. 29 Ld. 14. sz. jegyz. 80 Ennek változatos példáiról ld.: Maisai Tamás: „Ismereteimet soha, senkinek nem fedhetem fel” Papi ügynökök a Vatikán előszobáiban. I-III. In: Beszélő, 2008.1-3. sz. 81 A titkosszolgálatok kooperációjának rekonstruálását a Stasi anyagai alapján ld.: Die Kirchenpolitik von SED und Staatssicherheit. Eine Zwischenbilanz. Hrsg.: Vollnhans, Clemens. Berlin, 1997. (Ch. Links, 2. kiadás) 82 Ld. 14. sz. jegyz. Ez a fordulat visszatérően megjelenik a belügyi dokumentumokban a hetvenes évek végétől.
