Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában

Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról 97

tétlen dermedtségébe süllyedt II. Ulászló követ. A leggyászosabban azonban II. Józsefet festi le. Fejtegetéseiben talán rá is vonatkoztatható, mikor így jellemzi egyik királyunkat: „a történelem híven őrzi emlékezetét azon fejedelmeknek is, kik balul tanácsolva, édes anyjuk, leghűségesebb szövetségesök elnyomásában, trónjok legszilárdabb alapjának támoszlopának elerőtlenítésében vélték hatalmuk gyarapodását feltalálhatni”.80

DOKUMENTUM8'

Az 1855-i augusztus 18-ról kelt osztrák konkordátum magyar szempontból tekintve82 83 84 * * *

I.

„La politique et la fői ne se rencontrérent jamais sous la médiádon d’un prince et d’un apötre, sans que la civilisation fit un pás.”88 De Falloux8« Histoire de st. Pie V. T. I. p. 26.88

A különféle kormányok által egymás közt köttetni szokott állami ünnepélyes szerződvények közt kétségtelenül legnevezetesb s legfontosabb az, mely azoktóli megkülönböztetés végett konkordátumnak cí- meztetik. Amazok egyedül anyagi tárgyak körül forognak, emezek pedig midőn az egyháznak s a polgári hatalomnak egymás iránti viszonyait s jogkörét határozottan kijelelik, a társadalom legfőbb,

80 Lonovics, 1855. 4r. f. Megjegyezzük, korabeli vélekedés szerint a konkordátum megkötésében komoly szerepe volt Ferenc József édesanyjának, Zsófia főhercegnőnek. Erre és általában a konkordátumra ld.: Marczali Henrik: Korunk állami és társadalmi alkotásai. Bp., 1905. (Nagy Képes Világtörténet, XII. köt.) [Magyar Elektronikus Könyvtár: http://www.mek.oszk.hu - 2009. március.] II. r. XII. fej.

81 Ld. 5. sz. jegyz.

82 A címzés mellett: „+ Bécs.” Ceruzával ráírva: „Töredéke egy megkezdett, de abban hagyott cikksorozatnak az osztrák konkordátumról.”

83 Az idézet jelentése nagyjából a következő: A politika és a hit sosem találkozna egy uralkodó (herceg) és egy apostol közvetítése alatt anélkül, hogy a civilizáció utat ne nyitna ehhez.

84 Alfred Frédéric Pierre Falloux gróf (1811-1886) kiemelkedő legitimista gondolkodó, ezért is kapott 1830-ban grófi rangot. Neve leginkább az 1850. évi

Falloux-törvény által maradt fenn (Lavisse szerint „a 19. század döntő eseménye volt” - idézi: Lukacs, John: A vallástörténet problémái. In: Vigilia, 1996. május. Online: http://www.vigilia.hu - 2009. március), amely „jogot adott minden papnak, még ha valamely nem engedélyezett szerzetesrend tagja is volt, arra, hogy tanítson vagy iskolát alapítson, kiszolgáltatta az elemi és középoktatást a klérusnak.” KuNfi ZsiGMOND: A franczia kultúrharcz. I. r. In: Huszadik Század, 1905. szeptember. 185-206. p., 202. p.

*5 Első megjelenése: Párizs, 1844. Lonovics feltehetően ezt a kiadást használta.