Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában

Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról 93

konfliktusforrásokat, különösen a magyar önállóság, illetve osztrák uralom vonatkozásában.

Metternich alakját is pozitívan ábrázolja, akit a haldokló I. Ferenc a „legjobb barátjának” nevez,59 ami egy olyan közegben, ahol a legnagyobb érdem a monarchia támogatása, illetve a monarcha általi támogatottság, a legnagyobb elismerést jelenti. Másfél évtizeddel később Lonovics Majláth György (konzervatív elveiben osztozó elvbarátja) felett tartott emlékbeszédében ugyancsak kedvezően értékeli a herceg személyét: „a nagy nevű s tekintélyű országiár honunk irányában szorosan az alkotmány terén állott”.59 60 Kölcsönösnek tekinthetjük a nagyrabecsülést, ahogy Várady L. Árpád idézi Metternich véleményét Lonovicsról: „a magyar püspöki karban kiváló helyet foglal el, nagy tekintélynek örvend a felső táblán, állásának valóságos dísze”.61 A konkordátum birodalmi támogatottságát érzékelteti, hogy a szerződés létrejöttében Metternich „harmincéves fáradozásának gyümölcsét” látta, de rendkívüli jelentőséget tulajdonított hozzá hasonlóan Bach (aki szerint „az olasz és magyar kérdések megoldását volt hivatva szolgálni, valamennyi politikai és nemzeti előítéletet leküzdeni”), akárcsak Leopold Thun.62

Thun birodalmi vallásügyi miniszterről - név nélkül - szintén pozitívan ír. „A miniszteri előteijesztvény legkissebb érdeme azon nyelvszabatosság s gondolattömöttség, mellyet abban találunk, s melly a fogalmazó miniszterben egy az irodalmi pályán is kedvezőleg ismert férfira mutat.”63 Az írói érdem hangsúlyozása túlzottnak tűnik Thun esetében.6“* Az iskolaügy helyzetének javítása fontos részt képezett Lonovics mindenkori törekvéseiben, részben pragmatikus szempontból, tanítói, oktatásszervezői tevékenységéből adódóan, részben dogmatikai oldalról tekintve a kérdést. Ezen írásában úgy véli - alapvetően korábbi álláspontjával megegyezően hogy „egyedül az iskolaügy igénylendi a kormány pénzsegélyét és pedig nem a felsőbb tanodákra,

59 Lonovics, 1851.33. p.

60 Lonovics, 1863.

61 Várady L. Árpád: Lonovics József római küldetése. Bp., 1924. 79. p.

62 Adriányi, 1993. 45 p. Leo Thun-Hohenstein gróf (1811-1888) legfontosabb érdeme hazánk szempontjából az általa előteijesztett, Franz Exner és Hermann Bonitz által kidolgozott Organisationsentwurf bevezetése az oktatásban. A nevelésügy modernizációja során több pozitív intézkedés is született (például az érettségi vizsga bevezetése), az erős központosító, illetőleg né- metesítési törekvések azonban ellenszenvessé tették a Bach-korszak kultuszminiszterét.

63 Lonovics, 1851.36. p.

6* Jogi végzettsége mellett irodalommal is foglalkozott, ld. Über den gegenwärtigen Stand der böhmischen Litteratur. Prága, 1842.; Die Stellung der Slowaken in Ungarn beleuchtet. Prága, 1843. Kevésbé nevezetes azonban az irodalom berkein belül végzett munkássága, így Lonovics megjegyzését egyszerű frázisként értelmezhetjük.