Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában
Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról 91 felfogta ez ügyet”.49 * * * 3 (Véleményében Lonovicsot nyilván befolyásolta, hogy 1840-1841-ben V. Ferdinánd támogatásával utazott a pápához.) Végül az aktuális uralkodó, I. Ferenc József, akiről érthetően a legelis- merőbb véleményt alakította ki, mondván, „az ifjú fejedelmet” maga Isten választott ki arra, „hogy e redevolutiót s ebben nagyatyja végohajtását, nagybátyja ájtatos szándokát eszközölje, s midőn egy kézzel az anarchiát legyőzé, a másikkal az egyház hetvenéves lánczait töije szét”.s° Ez az a pont, ahol elértünk a jelenhez, hiszen eddig a múltról volt szó, Ferenc József ellenben az éppen regnáló, a forradalom és a szabadságharc következményeiért leginkább felelős uralkodó. Éppen ezért érdekesek a forradalomban való részvétellel vádolt, érseki pozíciójáról lemondatott, letartóztatott, majd emigrációba kényszerített, sőt éppen száműzetése helyszínén alkotó szerzőnek a munkájában konkrét és átvitt értelemben (vagyis a katolikus egyház és általában az állam szempontjából) is „egy jobb jövő hajnalát” dicsőítés* sorai. A szójáték eszközét is segítségül hívja véleményének alátámasztásához, mikor azt írja: „A megtévedt emberek a revolutió útján reménylenek haladni, feledve, hogy a ki szelet vet, csak szélvészt arathat; ellenben az elnyomott egyház menekülése a redevolutióban fekszik.”s2 Tehát a forradalom nem más, mint anarchia, amit megszüntetett Isten kiválasztottja, mind polgári, mind vallási vonatkozásában. Szintén Ferenc József javára írja a saját szempontjából eszményi imperátor erősen vallásos mivoltát: „nemeslelküsége érdemét még inkább emeli,” hogy akkor hozott határozatokat a katolikus egyház érdekében, „midőn a birodalmat még nem rég feloszlatással fenyegető forradalom már tökéletesen le volt győzve”.« Nyilván azt érti ez alatt a szerző, hogy győzelmi pozíciójában az uralkodó már nem volt ráutalva az egyház támogatására, szövetséges keresésére, éppen ellenkezőleg, diktálhatta volna a számára előnyös feltételeket. Nem így történt, s ez joggal veti fel a mély belső meggyőződés feltételezését a császár szándékaiban. Hogy mennyire alárendelte Lonovics saját személyes sorsának alakulását a birodalmi érdekeknek (legalábbis a múltat illetően, hiszen a jelen írása révén a jövőjéről gondoskodik), leginkább az alábbi sorok teszik egyértelművé: „A mit a császár magának világosan fentart, egyedül az, miszerint kormánya az egyház által az iránt biztosíttassák, hogy olly papok, kik a polgári rendet s nyugalmat veszélyeztethetnék, az 49 Lonovics, 1851.33. p. Egyes méltatói kiemelik, hogy „az ő V. Ferdinánd által aláirt oklevele az egyetlen magyar nyelven készült érseki kinevezés”. Zilahy Károly: Lonovics József volt Csanádi püspök. In: Vasárnapi Újság, i860. 22. sz. (május 27.) [Online: Elektronikus Periodika Archívum, http://www.epa.oszk.hu - 2009. március.] s° Lonovics, 1851.34-35. p. 5' Lonovics, 1851. 35. p. s2 Lonovics, 1851.34. p. S3 Lonovics, 1851. 38. p.
