Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)

2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában

Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról 89

dolataival tökéletesen megfér az is, miszerint igyekszik tőle telhetőén a vallási egyenlőség eszméjét pártolni; „ugyanazon alkotmány által biztosítják s egyiránt sérthetlenek” nemcsak a katolikusok, de más vallású alattvalók is:32 ezt véli a jó uralkodó ismérvének. A vallási egyenlőség elvét ugyanakkor más vonatkozásban nem tartja elfogadhatónak, hiszen a protestantizmust éppúgy, ahogy a zsidókat (és történeti érvelésben az izmaelitákat) is elutasítja, ugyanakkor üldözésnek tartja a katolikusokon esett, olykor csak vélelmezett jogsértéseket. A zsidókkal szembeni ellenérzésének jeleit már országgyűlési beszédeiben is kimutathatjuk,33 a protestánsokról vallott véleménye azonban mintha szigorodott volna, hiszen az 1830-1840-es években tett felszólalásaiban több alkalommal feltűnően összefogást sürgetett a protestánsokkal a zsidók ellenében (a bevett keresztény vallások védszövetségét preferálva a „pogánysággal” szemben).34 Úgy tűnik, a jozefinista irányvonal megszüntetése a keresztény felekezetekre nézve - legalábbis Lonovics felfogásában - távolodást váltott ki. A zsidók (polgári) emancipációját célzó kezdeményezések sem az ellenérzések leküzdéséhez vezettek nála.

A házassági pátenst tartja II. József „legfontosabb, legéletbevágóbb” intézkedésének.as Ez nem túl meglepő, hiszen 1790-től kezdve a teljes reformkori időszakon át és még utána is a házasságügy (a vegyes házasságok, az esketés körülményei, a válás, a gyerekek nevelése), s ezen keresztül a felekezeti pártharcok, a liberálisok és konzervatívok küzdelmei, valamint a szekularizáció kérdése uralta a szónokok beszédeinek jelentős hányadát a diéták alsó- és felsőtábláján.36 A kárhoztatott uralkodó egyházi tárgyú rendeletéit eleve nem ítéli el, mivel azt írja, hogy bizonyos intézkedésekre szükség volt. Úgy véli, megfelelően járt el a császár, azonban a probléma magából a jogszerűtlenségből adódik, hiszen beavatkozott az egyház belső életébe. Mária Teréziát azonban nagyon pozitívan értékeli, aki hasonló esetben nem uralkodói jogkörben járt el, hanem „az apostoli székhez folyamodott”.37

II. József politikai szempontú értékelése ugyancsak elmarasztaló, intézkedéseiről e szempontból úgy véli, hatásuk „csak nem nyomtala- * 33 34 35 * *

32 Lonovics, 1851. 30. p.

33 Ld. pl. országgyűlési felszólalásának kéziratát, melyben a kitett gyerekek vallási nevelésének kérdéséről foglalt állást, ebben egyértelműen megnyilvánul zsidóellenessége: OSzKKt. Föl. Hung. 1920. (= Lonovics József iratai.) II. ioov.

34 Ugyanebben az említett szövegben figyelemmel kísérhetjük gondolatszövését: a „katholikus” jelzőt a „keresztény” kifejezésre cseréli a „Szülőknek magzatjai” birtokos szerkezet kapcsán, ezzel is érzékeltetve a kereszténység (ez esetben nem széthúzó, hanem) összetartó jellegét.

35 Lonovics, 1851.19. p.

36 Lonovics legfontosabb e tárgyú felszólalásai megtalálhatóak a főrendi naplókban, pl.: Magyar országgyűlésen a’ Méltóságos fő-rendeknél 1840. februarius 25-kétől május 12-ig tartatott országos ülések naplója. Pozsonyban, é. n. [1840.] stb.

Lonovics, 1851. 28-29. p37