Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Busku Anita Andrea: Lonovics József a jozefinizmusról és az 1855. évi konkordátumról Európában
86 Egyháztörténeti Szemle X/3 (2009) Lonovics - hasonlóan más egyházi személyekhez - különféle fórumokon fejtette ki véleményét, mely írások, előadások közös nevezője a protestantizmus, a francia felvilágosodás és a jozefinizmus elítélése, illetőleg a katolicizmus mindenek feletti pártolása volt. Erről tanúskodik élete több, eltérő szakaszaiban keletkezett gyászbeszéde,'3 valamint végrendelet-töredéke és levelezése is, de említhetnénk egyházi beszédei mellett korábbi országgyűlési felszólalásait is. Lonovics A jozephinismus... című röpiratában sokat emlegette a febronianizmust mint veszélyes elméletet. Ez érthető, hiszen Feb- ronius1« elvei a jozefinizmus kialakulásához is jelentősen hozzájárultak, s azt a magyar főpap eleve elutasította. A febroniusi irányzatot Lonovics a „nyilvános üldözésnél” is sokkal veszélyesebbnek tartotta,‘5 hasonlóan későbbi életrajzírójához, Ipolyi Arnoldhoz.* 16 Azt olvashatjuk Lonovics írásában: „a mi Febronianismus volt, ez az ő [mármint II. József] nevét ölté magára s mind e mai napig világszerte »Josephinismusnak« hivatik.”1? Máshol: „nem sokára Európában egyes kivételekkel az egyházi közjog nem egyéb volt, mint »Josephinismus«.”18 A konkordátumot vizsgáló szövegében hasonlóan elítélően ír a pápai hatalmat aláásó elméletekről: „a büszke gallikanizmus igényteljes tanai”, „a mogorva janzenizmus sötét szofizmái”, „a kacérkodó febronianizmus arcátlan követelései” a - szerinte - hibásan értelmezett liberális eszmékhez, (csupán látszólagosan) az emberek kedvezőbb életkörülményeihez járultak hozzá.1« Ezek a tanok az ún. szekularizáci- ós elméletek közé tartoznak, tehát leszögezhetjük, hogy Lonovics magát a szekularizáció gondolatát, az egyházi javaknak az állam által és számára történő kisajátítását utasította el alapvetően.20 A 18-19. századi, felvilágosodás eszmerendszerének nyomán érvényesülő állami beavatkozás a tisztán egyházi ügyekbe, ezen magatartást nevezhetjük leegy•3 Vö. Lonovics József: Halotti oratio, mellyet azon alkalmatossággal, midőn tekintetes nemes Borsod vármegyének státusai és rendei néhai nagy méltóságú klobusiczi Klobusiczky Jó'sef úr ő extellentiája [...] Borsod vármegyének fő-ispánja halotti exequiáit tartották [...] elmondott — [...] Miskólczon, 1826.; UŐ: Emlékbeszéd idősb, székhelyi Majláth György m. akad. igazgató tag felett. Pesten, 1863. (MTA Évkönyvei, X. köt., XI. sz.) (továbbiakban: Lonovics, 1863.) ‘4 Ld. a 95. sz. jegyz. *s Lonovics, 1851.3. p. 16 Ipolyi, 1868. 47. p. Akadémiai tagtársára emlékezve Ipolyi a következő magyarázatot adta a „számkivetésében” keletkező mű íródásának hátterére: „Keletkezésére legközelebbi okot azon tanulmányai szolgáltathattak, melyekkel újabb római küldetésére a birodalom részéről kijelölve készült volt.” ‘7 Lonovics, 1851.16. p. 18 Lonovics, 1851. 25. p. 19 Lonovics, 1855. 4V. f. Az irányzatok magyarázatához ld. 94-95. sz. jegyz. 20 A szekularizációs folyamatok francia eseményeinek és hatásainak taglalásához ld. Mézes Zsolt László: Állam és egyház viszonyának változásai Franciaországban. Bp., 2007. (EÖKIK Műhelytanulmány, 7.) 5-53. p. Ld. még: Huber, Wolfgang: Az egyház korszakváltás idején. Bp., 2002. 37. p.
