Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - TANULMÁNY - Gyulai Éva: A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században
A jezsuiták sárospataki Agonia-kongregációja a 17. században I. 17 köszöntötték az ünnepet és az ajándékba kapott templomot, amelyet azonban csak nehézségek árán használhattak, mivel a templom falába vágott kaput egyelőre nem szüntették meg, sőt el sem rekesztették a hadmérnökök, s az istentiszteletet áthaladó szekerek zaja, emberek és katonák kiáltozása zavarta.38 1671-ben az ispotályt is megkapták a jezsuiták Patak földesuraitól és kegyuraitól, a Rákócziaktól, miután elvették a reformátusoktól, akik addig csak hittestvéreiket ápolták az intézményben. Az ispotály új jezsuita urai elűzték a református lakókat, s katolikusokat tettek a helyükbe, valamint a vallásgyakorlat új formáit is azonnal bevezették, a betegeknek reggel és este térden kellett imádkozniuk, s az épületben kápolnát is berendeztek. Az ispotály előtti térre „más katolikus vidékek mintájára” hatalmas keresztet állítottak, amelyre a megfeszített Krisztus mellé kínszenvedéseinek eszközeit, az „arma Christi”-t is elhelyezték. Az utcán felállított feszület, már önmagában is feltűnő volt a protestantizmus egyik fellegvárának tartott Sárospatakon, ahol egykor református vallású fejedelmek tartották udvarukat, s ezt a hatást ugyancsak fokozhatta a kínhalált, a Krisztus agóniáját idéző kínzóeszközök látványa. Sárospatak kálvinista polgárainak naponta szembesülniük kellett a kínszenvedés „kiábrázolásával”, a keresztet ráadásul meg is kellett süvegelniük, ha elmentek előtte, ezt egyébként a közeli királyi várőrség figyelte, s a mulasztókat büntette is.39 A feszületet nem sokkal később, 1672-ben a protestáns felkelők összetörték, utána pedig elégették, de a jezsuita Évkönyv feljegyzése szerint nem fogta a tűz, ezután a 38 „Templum Patakini, quod evoluto proxima anno pro porta fortalitii et residuum pro propugnaculo ita expedire judicantibus suae majestatis caesareae ingeniariis occupatum fuerat, hoc anno sua majestate super inde syncerius informata divino cultui redditum est. Iamque eo utimur a nocte Christi resurgentis, qua levata e sepulchro Sanctissima Eucharistia processionaliter in illud deportata est, decantato cum magno Catholicorum solatio post solenniter hymno Ambrosiano. Usque quidem praedicti templi non est sine gravi incommoditate, ob ultro citroque commeantium per portas curruum strepitus, hominum, militumque clamores, quos necdum porta a templo interclusa audire necesse est. Spes non est brevi alio positam ipsam fortalitii transferendam esse, adeoque templum totum usibus sacris, pro quibus primitus exstructum erat, in postremum etiam servitur.” EK K Ab 95/1 p. 69. (Annuae 1671) s? „Hospitale, quod hactenus Calviniani adeo haeretice procurabant, ut nullos pauperes catholicos admittere voluerint, nutu saepe dictorum Principum Rákóczi in manus Catholici curatoris transscriptum, qui expeditis inde haereticis catholicos subrogavit. Inductus ibidem mos orandi de genibus vesperi et mane, accomodatus etiam sacello et sacrificio peragendo locus opportunus. Quin iuxta morem aliarum regionum Catholicarum magna cum insignibus passionis Christi crux pro foribus eiusdem erecta est, Calvinistis non parum indignantibus sacrum hoc trophaeam publicae et coactae venerationi expositam esse, si quis enim eorum animadvertatur transire non detecto in signum reverentiae capite, illico a vicina vigilia militiae germanae insultatur.” EK K Ab 95/1 p. 67. (Annuae 1671)
