Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - RECENZIÓ - Varga Szabolcs: Spannenberger, Norbert: Die Katholische Kirche In Ungarn 1918-1939: Positionierung Im Politischen System Und "Katholische Renaissance" Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2006. 218 old.
Recenziók 131 átállás nehézségeinek vizsgálata. Jó lett volna egy térképpel illusztrált rövid összefoglalás arról, hogy a határok változása miben módosította az egyházkormányzatot, mert így érzékeltetni lehetett volna, hogy ez a folyamat szinte az egész korszakon át elhúzódott. Ám különösebben ez sem róható fel, mert bőségesen kárpótol bennünket az állami kultúrpolitika egyházi felkarolásának bemutatásával. A magyar állam ugyanis helyesen ismerte fel, hogy a válságból való kilábalás egyetlen útja a nevelés és oktatás intézményeinek kiépítése. Példa nélkül áll a magyar történelemben, hogy több éven keresztül az állami kiadások tíz százaléka jutott a Klebelsberg Kunó - majd Hóman Bálint — vezette kultuszminisztériumnak, amelyből kiépítették az iskolahálózatot, és gyakorlatilag megszüntették az analfabetizmust. Eredményességére példa azon magyar Nobel-díjasok nagy száma, akik ezen iskolákban szocializálódtak. Ez az iskolákat fenntartó felekezetek sikere is volt, de közülük súlyánál fogva kiemelkedett a katolikus egyház, amely a magyar szentjei példáján keresztül az állami reprezentációban is helyet kapott. Az 1931. évi Szent Imre év, és az ^38-ban megrendezésre kerülő Szent István ünnepségek, valamint az ezzel egy időben zajló Eucharisztikus Kongresszus az állam számára is fontos események voltak. Igaz, utóbbit már jelentősen beárnyékolta a gazdasági világválságot követő általános visszaesés, és a mindjobban megerősödő Németország fenyegetése. Az előbbi bemutatását talán egy kicsit elnagyolta a szerző, hiszen mindössze két oldalban tárgyalta, pedig a katolikus egyházat rendkívül foglalkoztatta a világválság okozta gondok enyhítése, és számos tervezetet dolgozott ki erre, valamint rengeteg intézménye igyekezett támogatni a leszakadó tömegeket. Spannenberger eddigi munkássága révén már kitűnően ismerte a német agitáció hatását a magyar- országi német lakosság köreiben és az egyházban, így ennek a kérdésnek egy külön fejezetet szentelt. Ebben kitűnően elemzi a Volksbund létrejöttének okait, az államvezetésben és az egyházban való megítélésüket, valamint ennek buktatóit. A fejezet újabb bizonyíték arra, hogy nem a katolikus reneszánsz oldaláról közelítette meg a problémát, hanem állam, egyház és nagypolitika összefüggésein keresztül vizsgálta azt. Ezzel együtt a katarzis elmarad. A szerző ott hagyja abba a könyvét, ahol egyrészt az állam és egyház eljut a hatalma csúcspontjára 1938- ban, másrészt viszont a német sikerek láttán radikalizálódó magyarországi német kisebbség megszervezte saját érdekvédelmét. A lezáratlanság érzése ellenére az 1938 megfelelő cezúra, hiszen a II. világháború kitörése után sok tekintetben más pályára állt a katolikus egyház és a magyar állam viszonya, amelyben új gócpontként megjelent a zsidótörvények nyomán kialakult helyzet. A kötet függelékében fényképes melléklet illusztrálja a könyvben leírtakat, ezzel is segítve annak jobb megértését. Különböző térképek mutatják be Magyarország korabeli választási eredményeinek területi arányait, és a katolikus hívők számarányát az egyes kerületekben. így
