Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - A KATEDRÁRÓL - Erdődy Gábor: A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848)
A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848) 107 azonban ellenfelévé tette az egyházi értelmiséget, amely a hivatalos politika sokkhatása alatt a liberálisok szövetségesévé vált. A változások mögött meghatározó jelentőségű egyetemes történelmi folyamat: katolikus nemzet és liberális reform szimbiózisának sajátosan belga típusú kiteljesedése húzódott meg, amely hamarosan a 19. századi európai parlamentarizmus mintaállamának megszületéséhez vezetett. Az 1830. júliusi párizsi forradalomhoz augusztus 24-én csatlakozó brüsszeli felkelés új korszakot nyitott a belga nemzet történelmében. Október 4-én az Ideiglenes Kormány proklamálta a belga tartományok függetlenségét, november 3-án az alkotmányozó Nemzeti Kongresszus megalkotására kiírt, a korabeli Európa legliberálisabb törvénye alapján lebonyolított választáson a nép bizalmat szavazott a forradalmat leve- zénylő politikai elitnek. A mérsékelt centrum számára többséget biztosító erőviszonyok alapján megvalósult a tradicionális nemesség, az egyház, az ipar, a kereskedelem és az értelmiség szövetsége. A választások előkészítésében aktív szerepet vállaltak magukra a püspökök. Novemberben jelent meg Mecheleni Iskola közös munkája „Les Considérations sur la liberté religieuse, par un unioniste” címmel. Az alapvető szabadságjogok „katolikus kátáját” képező dokumentum olyan megoldás mellett érvelt, amelyben az egyház alkotmányos jogait szerződésben biztosító civil hatalom nem korlátozhatja a vallás gyakorlását, és biztosítja az egyház belső függetlenségét, valamint Szentszékhez fűződő kapcsolatának teljes szabadságát. December 18-án került felolvasásra de Méan bíboros kongresszushoz intézett levele, amely a legmagasabb egyházi méltóság minőségében támogatta a liberális katolikus alapelveket és kinyilvánította, hogy az alkotmány és a polgári intézmények az egyház jövőjének is üdvösségei! A két mecheleni dokumentum által megtörtént a hivatalos katolikus álláspont alapvetése, amely messzemenően irányadónak bizonyult valamennyi hívő számára az 1830-t követő években. Az 1831. február 7-én elfogadott, „az unionizmus chartájának” nevezett alkotmány megteremtette a demokratikus monarchia 19. századi modelljét, melyet a liberális katolicizmus remekművének, a kereszténydemokrácia szerves előzményének tekintünk. A rendezés meghatározó jelentőségű elemét az egyház és az állam szétválasztásának módja képezte. A belga modell megalkotása során a Nemzeti Kongresszus tagjai támaszkodhattak a nemzetközi gyakorlatban megismert példák tapasztalataira. Lehetőségük volt az Egyesült Államokban alkalmazott, a „tiszta elválasztás” jegyében jóindulatú társbérletet megvalósító angolszász tradíció követésére, elvben választhatták volna az 1789-es francia forradalom nyomdokait követő „ellenséges szétválasztás” keserves útját, mindkét alternatívát elutasítva végül azonban a „részleges elválasztás”, két szuverén entitás kölcsönös érdekekre és előnyökre alapozott szoros együttműködésének modelljét alkották meg. A megszületett dokumentum nem ismert államvallást, másfelől viszont biztosította a katolikus egyház teljes függetlenségét. Az alkotmányozó testület túlságosan liberális összetétele nem tette lehetővé a Mecheleni Iskola teljes program
