Egyháztörténeti Szemle 10. (2009)
2009 / 1. szám - A KATEDRÁRÓL - Erdődy Gábor: A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848)
A belga liberális-katolikus unionizmus (1825-1848) 101 uralkodó Mechelen érsekévé nevezte ki. Beiktatásával minőségi fordulat vette kezdetét a belga katolikus egyház történetében. A belpolitika ellentmondásainak jelentkezésével egy időben pozitív folyamatok mutatkoztak az angliai modernizáció eredményeit magas szinten adaptálni képes belgiumi gazdaságban, miközben a hágai kormány kedvező intézkedésekkel ösztönözte a talpra állást. Kontinentális riválisait megelőzve 1830 körül Vallónia a világ második legjelentősebb ipari régiójának számított. A prosperáló gazdaság és a politikai élet között azonban nem jött létre összhang. A magát a felvilágosult abszolutizmus örökösének tekintő Vilmos a Németalföldi Királyság születési rendellenességeit felerősítő represszív intézkedéseivel elidegenítette magától a belga társadalmat. A konfrontáció legkényesebb területét a kultúra és az oktatás, mindenekelőtt azok egyházpolitikai vonatkozásai jelentették. Az egyháznak az állam alá rendelésére irányuló lépések, mindenekelőtt a püspöki szemináriumok működésének megtiltása II. Józsefet idézték. Vilmos civilizatórikus szándékok által ihletett reformjai az oktatás általános korszerűsítése mellett elsősorban a községek által fenntartott, állami felügyelet alatt álló ingyenes iskolák megnyitását tűzték ki célul, és a flamand nyelv előtérbe állítását ösztönözték. 1823-29 között fokozatosan haladt előre a középfokú oktatás flaman- dizálása, miközben az egyetemeken a latin restaurálása került napirendre. Vallóniában a városi gimnáziumokban sor került a kétnyelvűség bevezetésére. Az abszolutisztikus uralkodói gyakorlat az ellenzéki magatartás felerősödését vonta maga után, ám a függetlenségi mozgalom kezdetben erősen megosztottnak bizonyult. 1825. június 14-én, majd július 17-én I. Vilmos provokációval felérő rendeletekkel ajándékozta meg alattvalóit. Antiklerikális offenzívát nyitva csupán az általa engedélyezett gimnáziumok működéséhez járult hozzá, és minden tanári állás betöltéséhez állami diploma megszerzését írta elő. A püspökök befolyásának korlátozásában reménykedve megkövetelte, hogy nagyszemináriumra csak azokat az állami gimnáziumban tanultakat vegyék fel, akik elvégezték az előírt kétéves előkészítő kurzust a kifejezetten erre a célra létrehozott központi leuveni filozófiai kollégiumon. A mindig óvatos, s a hatalommal való értelmes együttműködés lehetőségeit kereső de Méan azonnal tiltakozott, és határozottan követelte a papság jogainak tiszteletben tartását. A kálvinista uralkodó hatalmas hibát követett el, amikor a felvilágosult abszolutizmus államegyházi politikája szellemében kezelte a katolikus egyházat, melynek átfogó nacionalizálására, a klérus képzésének holland kézbe vételére irányuló lépései radikális fordulatot idéztek elő. A papság kritikus magatartása felerősödött. Megindult a katolikusok óvatos, fokozatos liberalizálódása. A liberálisok kezdetben fenntartásokkal kezelték megnyilvánulásaikat. Nehéz és bonyolult folyamat vezetett el a kölcsönös bizalmatlanság áthidalásáig, amelyhez nélkülözhetetlen segítséget nyújtott Vilmos elhibázott politikája. A változások érlelődése mögött különösen összetett háttér húzódott meg, a belga politikai elitet a folyamat megindulása időszakában külön
