Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása Magyarországon 1945 és 1989 között
Az adventista misszió társadalmi bázisának alakulása 79 két nem gyakorlók aránya (kivéve 1951-1955, 1966-1974). A katolikusok jobban tolerálták a buzgóbb híveik kegyességi gyakorlatát, mint a reformátusok. Az utóbbi egyház felső vezetése — állami nyomásra — éppen a korábbi belmissziós attitűddel rendelkező réteg visszaszorítására törekedett. így a leginkább elkötelezett egyháziasan vallásos rétegből csatlakoztak többen a különböző szabadegyházi közösségekhez, köztük az adventistákhoz. (5-6. diagram) Nem csupán a Hetednapi Adventista Egyház „korosodása”, hanem a fentebb említettek eredménye is a harmadik generációs adventisták arányának emelkedése (7,1%-ról 30-32%-ra) az ötvenes évek második felében. Sőt a hatvanas évektől kezdve mérhetővé vált a negyedik generáció (1959-1965: 1%, 1966-1974: 8%, 1975-1983: 10%, 1984-1989: 7,7%). Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek elejére 40-45%-ról 28,8%-ra csökkent az első generációs adventisták aránya. A második generációs adventisták aránya szintén csökkenő tendenciát mutatott (50%-ról 18,1%-ra), és összességében 30-40%-ot képviselt a korszak nagy részében. Az ötvenes években még 24-34% lehetett a családjukkal együtt, vagy kisebb időeltéréssel korábban/későbben megkeresztelkedettek, illeme a vegyes (egyik fél adventista) házasságokból érkezettek aránya. Ez az arány a hatvanas évektől kezdve 10% körüli értékre csökkent. Vagyis a felekezet már kevésbé tudta a családok egészét megszólítani, illetve a vegyes házasságokban felnevelkedett gyermekek többsége nem integrálódott a felekezet életébe. A tagság szociológiai összetételéről a fent említett 1967-es felmérés alapján rendelkezünk pontos információkkal. A kérdőívet 4612 fő töltötte ki.24 A rendelkezésünkre álló adatokat összevetjük az 1968-as nazarénus felméréssel, és a társadalomra vonatkozóan pedig az 1970. évi népszámlálási eredményekkel.25 A Hetednapi Adventista Egyház Magyarországon 1967-ben elnőiesedett felekezet volt, mert tagjainak 74,4%-át (3433 fő) nők alkották, amely jelentősen meghaladta a nazarénus felekezetben (tagjainak 68,4% nő) tapasztaltakat. A vallásosokat sújtó társadalompolitika erősen éreztette magát az adventista közösségen belül, ami különösen a diplomások és az érettségizettek alacsony arányában mutatkozott meg. A magyar társadalomban 1970-ben a megfelelő korú népesség 4,2%-a diplomás és 15,5%-a érettségizett volt, míg az adventista egyházon belül a tagság 6,2%-a tette le az érettségit, és mindössze 1,2% rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Az alacsony arányszámhoz nagymértékben hozzájárult a felekezet elörege- dettsége (tagság 46,4% hatvan év feletti volt), de a társadalomban még a hatvan év felettiek körében is magasabb a fenti két iskolai végzettséggel rendelkezők aránya (a hatvan év felettiek 5-6%-a érettségizett, 2-2,3%-a 24 Az 1967-es felmérést Manchin Róbert és Szigeti István dolgozta fel. 25 Palotai Sándor-Szigeti Jenő: A nazarénusok. Bp., 1969.
