Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - TANULMÁNY - Fekete Csaba: Ritus Caenae Dominicae - borsodi imádságokkal (1713 - ante 1775)

18

Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008)

Az általános jellemzés után lássuk az eltérések fontosabb részleteit. A tanító rész megkurtítást és némi többletet tartalmaz. [=1 A=]: előtte elmarad a rubrika, a prédikátornak szóló bevezető mondat.

Az utána következő részek egészen apró eltérések kivételével azonosak (érhetnünk > érnünk:); a zárómondat nincs Medgyesinél (hivatal — meghívás).

teljesen új, a megátalkodottaknak, meg nem térteknek az asztaltól való elintése (eltanácslása, eltiltása). Ennek nincs Medgyesinél semmi nyoma. Jóllehet kereshetünk erre (Pál apostolnál és másutt) bibliai indítékokat, szükséges is a szent cselekmények megbecsülése, óvása. Mondhatjuk a középkori fogalmak és a népi kegyesség vegyülékének is. Kétségtelen azonban, hogy volt magyar református kegyességtörténeti hatása is. Az ilyen elintés nem csupán hangsúlyozta a kommunió szentségét és lelki készenlétet a vele élésre, hanem sokszor igen ritkán való úrvacsorázási szokást eredményezett, meg a megtérésnek és az élet megjobbításának halogatását (öregkorra hagyását). Ez a szinte eltanácsoló részlet sokkal kevésbé hangsúlyos Milotai Nyilas István Age »^íjában.