Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Baráth Béla Levente: Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi tevékenységéhez és Nyírbátor reformációjához

Adalékok az Ecsedi Báthoriak 16. századi patrónusi

51

finanszírozta Félegyházi Tamás debreceni lelkipásztor „Az kereztieni igaz hitnek rezeiről való tanitas..című munkájának tetemes kiadási költségeit.90 A mű utószava őt „kegyes és nemes férfiúnak” nevezi. Lökös Bálinttal kapcsolatban — aki élete utolsó időszakában Nyírbátorból Kassára költözött — pedig a házában és a boltjában őrzött könyveinek szerencsésen ránk maradt jegyzéke tanúskodik szellemi igényességéről és református hitbeli meggyőződéséről.91

A végrendelet kapcsán elvégzett elemzéseik eredményeit néhány újabbal is alá tudjuk támasztani. A továbblépéshez érdemes idéznünk a végrendelet egyházi vonatkozású részeit: „Matthias Deák ha ki jü Wite- bergabol hagiok neki ruhazattyara tizenöt forintoth.”92 Mátyás deákról az említett szerzők feltételezték, hogy azonos a wittenbegi egyetemen ekkor tanuló Gyulai (Julanus) Búza Mátyással, akit Somogyi Péter részben vagy teljesen a saját költségén taníttathatott. Ezt erősíti meg a Tiszántúli Református Egyházkerület közgyűlési jegyzőkönyveinek egyik első bejegyzése. Ez arról tudósít, hogy 1584. november 23-án Gyulai Mátyás teológus ifjú Somogyi Péter bátori nemes embertől, jelentős összeget — száz aranyat — kapott wittenbergi tanulmányaihoz.93

A következő megjegyzés is figyelemfelkeltő: „Papnak Deákoknak hagiok tiz forintoth. Az szegenieknek es sírásoknak hagiok niolez forintoth es égj hordo bort, koporso czilanonak három forintoth.”94 Hiszen — valószínűleg a temetésen éneklő — deákok említése arra utal, hogy a Szabolcsi egyházmegye legtöbb gyülekezetéhez hasonlóan Bátorban is folyt iskolai oktatás. A bátori iskolai oktatásra utaló, ettől konkrétabb adatot eddig csak a 17. század második feléből találtam.95

Debrecen városi jegyzőkönyvek újabban nyomtatásban is kiadott részei alapján Nyírbátori Somogyi Péter halála időpontjának korábban bizonytalan datálását is pontosíthatjuk.96 Korábban annyit sikerült megállapítani, hogy 1594/95-ben már nem élt. A halála kapcsán Debrecenben lefolytatott örökösödési perek alapján állítható, hogy a kegyes bátori kereskedő már 1591-ben elment a minden élők útján.

90 RMNy 454

91 S/.AKALY, 1995. 412. p.

92 Bottá, 1978.185. p.

93 TÓTIT SÁMUEL: Adalékok a Tiszántúli Ev. Ref. Egyházkerület történetéhez. Debrecen, 1894. 5. p.

94 Bottá, 1978.185. p.

9:> Ami szerint 1666-ban, 1668-ban és 1669-ben a debreceni Kollégium tógás diákjai közül küldtek ide tanítókat. TlIURY, 1908. 135., 139. p.

96 Bo'ITA, 1978. 45. p. A halála kapcsán lefolytatott örökösödési perekre vonatkozó bejegyzéseket ld. Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 1591/92. Szerk.: RADIOS KÁLMÁN ISTVÁN. Debrecen, 1998. (A Hajdú-Bihar megyei levéltár forráskiadványai, 30.) 26.; 55. p.; 1591. 273/7., 282/1.; 1592. 311/4., 311/9., 312/5., 320/2. sz.