Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
Prohászka Ottokár zsidóellenességéről 135 nem valami régi pártállami berögződés öntudatlan reflexeiből teszik ezt, hanem saját kutatásaik alapján fogalmazzák meg álláspontjukat. Az effajta „címkézésről” a hatvanas évek második felétől alig beszélhetünk, legalábbis ami a „szakmát” illeti és nem az akkori rendszert legitimálni akaró toliforgatókat. Ha nem is olyan számban, ahogy a mai katolikus történetírás elfogadhatónak tartaná, de megjelentek az egyházi folyóiratok tanulmányain:* kívül a személyéről tárgyilagos történeti feldolgozások is.4 Utóbbiak, ha elemzésük tárgyává is tették az antiszemitizmus-kérdést, azt szakmai alapossággal, igényességgel tették. A Kádárrendszer mindezzel együtt már nem sokat foglalkozott Prohászkával, mint ahogy sok más történelmi személyiséggel sem. A rendszerváltáskor a katolikus egyházhoz kötődő kutatók szinte azonnal megfogalmazták Prohászka „rehabilitációjának” szándékát, s ebben már ekkor gyakran állították középpontba az antiszemita vád elhárításának igényét.3 4 5 6 E rehabilitáció ugyanakkor nem feltétlenül párosult a történelmi hitelesség iránti vágyakozással, inkább a példakép-keresés iránti elkötelezettség motivációjával, s párhuzamosan - egymással interakcióban - zajlott felemelkedése a politikai, illetve az egyházi közvéleményben. A rendszerváltás óta a katolikus egyháztörténetírás nagy számú publikációt szentelt annak bemutatására, hogy Prohászka nem volt antiszemita, az ezt állító történészek vagy igaztalanul vádolnak, vagy felületesek az ismereteik.6 Ugyanakkor a - nemcsak a történész értelmiség által összeírt - szakirodalomban számos szerző tekinti modern, azzal együtt 3 Ld. pl. POTTYONDY Imre: Prohászka Ottokár. In: Teológia, 1967. 1. sz. 14-18. p.; Vass Péter: Prohászka Ottokár és Kosztolányi Dezső levélváltásának margójára. In: Vigília, 1981. 391-395. p.; Pálvölgyi Gyula: Prohászka az index után. In: Vigília, 1983. 5. sz. 343-347., 6. sz. 441-444. p.; Garga József: Mozaikok egy Prohászka-képhez. In: Katolikus Szó, 1983. 17. sz. 6. p.; György Attila: „Az örök élet énekese”. 1-2. In: Katolikus Szó, 1983. 21. sz. 4. p.; 22. sz. 10. p. stb. 4 Ld. pl. Szabó Miklós: Prohászka Ottokár és a katolikus egyházi reformtörekvések, 1896-1914. In: Történelmi Szemle, 1973. 1-2. sz. 257- 264. p.; Uö: Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában. In: Magyarország története, 1890-1918. Főszerk.: Hanák Péter. Bp., 1978. (Magyarország története tíz kötetben. VII.) II. köt. 873-1002. p.; Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon, 1890-1950. Bp., 1977. 11-43. P-; Uő: Prohászka Ottokár és a „keresztény kurzus”. In: Műhely, 1982. 2. sz. 58-75. p.; kevésbé igényesen: Márkus László: Az államelv konzervatív klerikális irányzata. In: Magyarország története, 1918-1919. 1919-1945. Bp., 1988. (Magyarország története tíz kötetben, X.) I. köt. 578-581. p. stb. 5 Kajetán Endre: Kultúra és terror. Szociális retorika és etika Prohászka Ottokár világi művében. In: Délsziget, 1989. 15. sz. 26-28. p.; J. Horváth Tamás: Apostolus et praeceptor Hungáriáé - ma. In: Egyházfórum, 1990. 1. sz. 88-107. p.; Koncz Lajos: Prohászka szellemi száműzetése és visszatérése. In: Jel, 1990. 2. sz. 5-8. p. stb. 6 Csak utalok Barlay Ö. Szabolcs, Mózessy Gergely, Orvos Levente, Szabó Ferenc munkáira, ld. Mózessy Gergely tanulmányának jegyzeteiben.
