Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - BESZÁMOLÓ - Holló Péter: Egyházak és tolerancia Magyarországon
Beszámoló 65 párhuzamosan kimutatható katolikus és protestáns elemeket bemutatva körvonalazta e különleges régió közösségeinek együttélését. Szegedi Edit (BBTE) a brassói ortodox román és a protestáns közösségek viszonyát járta körül, lezárásul pedig Guitman Barnabás (PPKE) a bártfai példán igyekezett a nemzetközi reformációkutatásban már kidolgozott konfesszionalizálódás folyamatát bemutatni. (Gál-Mlakár Zsófia) Egyházak és tolerancia Magyarországon (Budapest, 2007. december 5.) Az 1947. évi XXXIII. törvény megszületésének 60. évfordulója alkalmából az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkársága, valamint a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara rendezett tudományos konferenciát az MTA Társadalomkutató Központjában. A konferencia hivatalos meghívójából idézzük a következőket: „Az állam és az egyházak kapcsolatának magyarországi történetében kevéssé ismert, ám annál nagyobb jelentősége van a bevett és elismert vallásfelekezetek között az elismert vallásfelekezetek hátrányára fennálló különbségek megszüntetéséről szóló 1947. évi XXXIII. törvény megszületésének. Az idén hatvan évvel ezelőtt, nem sokkal a második világháború után keletkezett ez a jogszabály, mely merőben új helyzetet teremtett a magyarországi egyházak, vallásfelekezetek jogállását illetően. Az egyházakra vonatkozó addigi jogszabályok értelmében a Magyarországon létező vallásfelekezetek jogi státus szerint három kategóriába voltak sorolva: bevett, elismert és tűrt felekezetek. Ez a koordinációs rendszer a második világháborút követően nem volt fenntartható, hiszen a vallás szabad gyakorlásához fűződő állampolgári jog tekintetében különbséget eredményezett polgár és polgár között azáltal, hogy bizonyos felekezetek többletjogokkal rendelkeztek, míg mások hátrányos helyzetben voltak. Az 1947. évi XXXIII. törvény azáltal, hogy a bevett és az elismert felekezetek jogi státusa közötti különbségeket megszüntette, fontos szerepet játszott abban a folyamatban, amely az egyházaknak Magyarországon az 1990. évi IV. törvény által deklarált és megvalósított teljes egyenjogúságához vezetett. Annak ellenére igaz ez, hogy a törvény maga igen ellentmondásos időszakban keletkezett, és a történelem megakadályozta, hogy egy polgári demokratikus közegben fejtse ki hatását.” A konferencián a téma számos szaktekintélye vett részt. Négy részben hangzottak el 20-25 perces előadások, egy-egy blokkban három előadó és eg}' előre felkért hozzászóló fejthette ki a gondolatait. Az első részben CSEPREGI ANDRÁS evangélikus lelkész, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője; RÚZSA FERENC filozófus és indológus, a Tan Kapuja Buddhista Főiskola rektora; és GÁBOR GYÖRGY vallásfilozó
