Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - RECENZIÓK - Sziráki Szilvia: Csorba Dávid: "A' sovány lelket meg-szépíteni". Debreceni prédikátorok (1657-1711) Debrecen, Hernád Kiadó, 2008. 324 old.
1Ó2 Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008) takon, Losoncon, Szatmáron, Liszkán. A magyar református egyháztörténetírás megalapítója lett „Historia ecclesiae reformatae in Hungária et Transylvania” című munkájával. Prédikációiban a bűnbánat, a megtérés, az egyéni kegyesség megélése állnak a középpontban. A 17. század végi magyar református prédikációirodalom homiletikai és kegyességi szempontból is egységes képet mutat, eltérések a hallgatói közeg, a társadalmi háttér és az ebből fakadó igények, az ebből adódó lehetőségek szempontjából mutatkoznak. A prédikátorok eszmetörténeti „besorolását” a fogalmak jelentéstartalmának bővülése megnehezíti, a szakirodalom a magyar puritanizmus képviselőinek tekinti őket, a szerző kegyességük alapján a református pietizmus irányzatához sorolja. A korszak eszmeáramlatai - a puritanizmus, coccejanizmus, pietizmus - jól megfigyelhetők prédikációikban, mentalitásukban, szemléletükben. A puritanizmus fogalmának meghatározása problematikus, az eszme sokrétűsége és kihatása miatt. A 16-17. században Angliában kibontakozó és kiinduló vallási és politikai mozgalom, a protestantizmusnak az az ága, amelynek követői az egyházszervezetet az isteni ige tisztás értelmében az emberi tekintélytől és beavatkozástól mentesen akarták kiépíteni. A puritánok a lelki élet megújítására, az erkölcsi törvények szigorú megtartására törekednek. A puritanizmus a kálvini teológiában gyökerezik. „A puritanizmus valami nagyon átfogó mozgalom, mely a teológiában irányzat, a keresztyénségben életgyakorlat, az emberiségben vágyakozás az igazi, a tiszta után.”* 6 A coccejanizmus legjellemzőbb vonásai a bibliai alapú kegyesség, az Isten - ember kapcsolat és a szövetség teológia középpontba állítása. A pietizmus tágabb értelemben azt a vallási felfogást jelöli, amely a kegyesség gyakorlását, megélését tekinti fő céljának, és más irányzatoknál nagyobb hangsúlyt helyez az érzelmekre. A magyar protestantizmus történelemszemlélete a jelen nyomorúságában Isten bűneink miatt ránk következett büntetését látja, amiért letértünk az Általa megszabott útról, ezért a bűnbánat, a megtérés, a helyes istentisztelet és az engedelmesség - azaz a kegyes élet - szabadulásunk egyetlen módja. A magyar puritánok szintén Isten ítélő és kegyelmező tetteiként értelmezik a történelmi eseményeket, a zsidó nép történetében keresnek és találnak magyarázatot és példát azokra. Hangsúlyozzák a megtérés, a kegyes élet, a szenvedő néppel vállalt szolidaritás, az önvizsgálat, a közösségépítés, a nehéz helyzetekben való kitartás fontosságát. kéziratát veje (Szatmári Paksi Mihály) Debreceni Ember Pál halála után Utrechtbe küldte Fr. A. Lampe egyháztörténész tanárnak, aki ezt a forrásértékű munkát némi kihagyással saját neve alatt adta ki 1728-ban. s Neve a latin purus — tiszta, puritas - tisztaság, az angol purity - tisztaság, erkölcsösség kifejezésekre vezethető vissza. 6 Ágoston István: A magyarországi puritanizmus gyökerei; Kálvin Kiadó, Budapest, 1997. 12.p.
