Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tarapcsák Ilona: Két ír szerzetes és egy magyar újságíró. Magyar vonatkozású iratok a TCD levéltárában
46 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) Az Eszterházy család több angol vendégéhez hasonlóan az ír utazók is Becsből indultak Magyarországra, s a Duna mentén Pest-Budáig jutottak. Elsőként — nyilvánvalóan Pozsony és a diéta hatósugarában — az ország korabeli társadalmi-politikai viszonyait mutatja be a szerző. A politikai életet, jogrendszert és az országgyűlési képviseleti rendszert elemző részletben a következő tulajdonnevek szerepelnek: Emperor, Diet, House of Parliament, Oresburgh, Prince Albert, Regalia, Diets, Danube. A népviseletből a „dolmány”-t említi a szöveg, a tulajdonviszonyokról pedig megemlíti, hog)' a falu a földbirtokos („Lord”) tulajdona. Minden faluban található „Public House” (ivó, kocsma), amelyik szintén a „Lord” tulajdona, „aki nagy hasznot húz belőle” („makes a great profile”). A falusi ember életéből a robotot tekinti említésre méltónak a szerző, s úgy fogalmaz, hogy a falu lakói „egy embert küldenek maguk közül, hogy a földesúrnak dolgozzék”. („They [...] send one of them to work for the Lord”.) Vallási szempontból lutheránusoknak vágj' kálvinistáknak mondja a beszámoló a lakosságot, de a három tartománj' (Provinces!) lakói katolikusok. A szerzetesrendek bemutatásának, titulusaik, feladataik, tevékenységük elemzésének is terjedelmes részt szán a szöveg. Különösen sok figyelmet szentel a jezsuita rendnek, kiemelve, hogy vezetőjük „Rector”- nak neveztetik. A korabeli nyelvhasználatra vonatkozóan a mai olvasót a két ír utazónak különösen a latin nyelv elterjedtségére és a magyar nyelv eredetére, az alsóbb néprétegek anyanyelven történő kommunikálására vonatkozó észrevételei lepheti meg a mai olvasót. A leírás tanúsága szerint a latin olyannyira univerzálisan használt nj'elv, hogy „még a nők, az alacsonyabb társadalmi pozíciót elfoglaló emberek és a gyerekek” is beszélik. A többi ember németül beszél, de az alacsonyabb néprétegekbe tartozók egy saját nyelvet használnak, amelyik az „illírből” származik, s nagyon hasonlít a szlávhoz. A csehek, lengyelek és horvátok részben hasonló nj'elvet használnak, s az emberek nagyon gyorsan megértik egymást — állítja az ír szerző. Ami az alsóbb néprétegek latin nyelvű kommunikációját illeti, ezt Fest Sándor könyve is kritikával kezeli, mind Edward Daniel Clark,4 mind pedig Reginald Heber5 ide vonatkozó észrevételeit, merész állításait kommentálva. Fest Sándor tanulmányának befejező szakasza6 ugyanakkor úgy hagyja nyitva a Magyarországra látogató angol utazók tapasztalatainak összegzését, hogy akár a két ír egyházfinak a nyelvhasználatra vonatkozó magyarországi észrevételei is befoglalhatok az angol nyelvű szigetvilágban országunkról és kultúránkról a múlt század elején kialakult képbe. 4 FEST, 2000. 273. p. 5 Fest, 2000.270. p. 6 Fest, 2000. 271. p.
