Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről

Prohászka Ottokár zsidóellenességéről

141

önmagában abból sem vonnék le messzemenő következtetést, hogy egyik kiragadott kijelentése szerint „az antiszemitizmus a legjogosultabb mozgalom”,19 egy másik hasonló szerint viszont „nem vagyok antiszemita”.20 Antiszemitizmusát szövegeinek összefüggéseiből, tartalmából, logikai konstrukciójából lehet megítélni - és esetében bőven meg is lehet ítélni, alapul véve keletkezésük korának mélyreható ismeretét. S bizony nem mentség a történész számára, hogy az 1920-as évek elején mai felfogásunk szerint elképesztő méretű zsidóellenesség jellemezte a közéletet.

Akárhogy is vesszük, Prohászka tudatosan összekapcsolta a modernizáció nemkívánatos (illetve annak vélt) társadalmi és politikai következményeit általában a „zsidó” fogalmával, pontosabban hívószavával - ez egyértelműen antiszemita beszédmód, mint ahogy az is, hogy visszatérő megfogalmazása szerint a „zsidó” sokszor nem más, mint egy konkrétan leírható amorális magatartásmód szinonimája felekezeti vagy etnikai tekintet, az egyén cselekedeteinek mérlegelése nélkül. Egyértelműen az antiszemita ideológia megnyilvánulása továbbá, hogy gyakran a zsidóságot egy sajátos céljai érdekében világméretekben együttműködő társaságnak láttatja, valamint annak ármánykodását teoretikusan mutatja ki a kapitalizmus,21 a szociáldemokrácia22 23 illetve a kommunizmus^ mögött egyaránt, vagyis minden olyan tényezőben, amely egyházára és/vagy nemzetére véleménye szerint bármilyen - akár egymással oly ellentétes előjelű — veszélyt rejt. Esetleges finom distinkciói („jó zsidó” - „rossz zsidó” megkülönböztetése, a zsidófogalom szűkítése valamely foglalkozási vagy vagyoni kategóriára stb.) eltörpülnek illetve viszonylagossá árnyalttá váltak amellett, hogy általánosságban használta a „zsidó”, vagy az azzal azonosított „szemita” jelzőt illetve köznevet. Helyszűke miatt csak utalnék két, általam fel19 A zsidó recepció a morális szempontjából. (1893) In: Iránytű. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXII.) 1-14. p., 3. P.

20 Az általános választójogról. (1918). In: Élet igéi. Sajtó alá rend.: SCHÜTZ Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XIII.) 316. p. Vö. Mózessy Gergely írása, 13. sz. jegyz. Megjegyzem, külön elemzés tárgyát képezi Prohászkának az a teoretikus megközelítése, amikor három okot fejt ki, miért is nevezhetik ó't antiszemitának. Ld. Elég volt-e? (1918) In: Iránytű. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXII.) 190. p.

21 Ld. pl.: Keresztény szocialista akció (1894) In: Korunk lelke. Sajtó alá rend.: SchÜtzAntal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, X.) 69. p. stb.

22 Ld. pl.: Kultúra és terror (1918) In: Korunk lelke. Sajtó alá rend.: Schütz Antal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, X.) 271. p. stb.

23 Ld. pl.: Válasz Raffay Sándor püspöknek. (1920) In: Iránytű. Sajtó alá rend.: SchÜtzAntal. Bp., 1929. (Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái, XXII.) 260. p.; Prohászka Ottokár: A marxizmus csó'dje a tények világánál. In: A proletárdiktatúra Magyarországon. Szerk.: Huszár Károly. Bp., 1920. 212-219. P-