Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Prohászka Ottokár zsidóellenességéről
Fazekas Csaba Egyetértek Mózessy Gergellyel: így is lehet vitázni, s a magam részéről szeretnék is. Ezért nagy örömmel fogadtam egykori disputánk felújításának lehetőségét, magam is sajnálkozva amiatt, hogy a honi közélet nem tette okafogyottá, sőt. Alábbi cikkem már Mózessy Gergely írásának ismeretében született, felmerülő téziseimet próbáltam az általa felvetett kérdések mentén formába önteni, mégis csak ott reflektálok az általa írottakra, ahol ezt elkerülhetetlennek gondoltam. írásomat a Prohászka-kérdéshez történő önálló hozzászólásnak tekintem, már csak azért is, mert a nagy hatású püspök zsidósághoz való viszonya tekintetében valóban eltérő a diagnózisunk. De a hivatkozások használatával, az érvek/ellenérvek felvonultatásával talán másokat is meg tudunk szólítani: vitatkozzunk! így. 1. Saját felelősségünkről A történész mesterségéhez hozzátartozik a tematizálás, pontosabban a témakeresés: meg akarja írni, amihez úgy érzi, hogy dokumentumok állnak rendelkezésére és az azokból levont következtetései helytállóak, továbbá az egész valami miatt fontos, vagy legalább érdekes. Nem vitás, hogy Prohászka Ottokár sokoldalú történelmi személyiség volt, munkásságának bemutatását nem lehet egyetlen szempontra szűkíteni. Azt, hogy zsidóellenességének kérdése lépten-nyomon viták középpontjába kerül - véleményem szerint - két okra vezethető vissza. Egyrészt közéleti tevékenységének egyáltalán nem elhanyagolható jelentőségű problémájáról van szó, aki a „teljesebb Prohászkával”, vagy életművének csak egy kicsit is nagyobb szeletével (sőt, általában, Prohászka korával) foglalkozik, előbb-utóbb állást kell foglalnia valamely szöveg kapcsán, hogy mit is gondolt a politikus-püspök a zsidókról. Másrészt a kérdés egyértelműen a magyar belpolitika szereplőinek „köszönhetően” készteti tematizálásra a történészeket. Bár a témának ezúttal kerülni akarom a közéleti vonatkozásait,1 nem hagyható figyelmen kívül, hogy Prohászka Ottokár a rendszerváltás után nemcsak a katolikus egyház kiemelt példaképei közé került be, hanem a jobboldali-konzervatív irányzatú szervezetek iránymutató, identifikáló történelmi személyiségei közé is. Nevét közterek, oktatási, kulturális és egyéb intézmények sorozatban vették fel - a történész szakma számára minimum logikus a kérdés, hogy akit minden szempontból követendő példaképnek állítanak, milyen közéleti tevékenységet folytatott. A „zsidókérdés” megítéléProhászka Ottokár zsidóellenességéről 1 Egy-egy ritka kivételtől eltekintve, forrásaim közé szándékosan nem vettem fel a politikai napi-, heti- stb. lapok tudósításait illetve kommentárjait, inkább a tudományos orgánumok által felmutatott publikációkra koncentráltam.
