Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus
Gróf Bethlen Miklós, a protestáns politikus 43 György (1642-1657) erdélyi fejedelem 1657-es szerencsétlen kimenetelű lengyelországi hadjárata, és amelyet nem osztott volna meg egy erős társadalmi, politikai oligarchizmus. A társadalmilag és politikailag meggyöngült Erdély számára nem maradt más járható út, mint az, amelyet már évekkel azelőtt megfogalmazott Bethlen Miklós kancellár 1687-ben a Muribunda Tramsylvania-ban: Az egyre erősödő Habsburg-ház „oltalma” alá helyezkedés 17. századi történetének egyik fényes és egyben tragikus fejezete Bethlen Miklós élete. O volt a hanyatló ország utolsó nagyszabású és egyben legjelentősebb történeti alakja. A 17. századi Erdély válságos, nehéz időszakában „hűséges őrállója, vezére és védelmezője volt a kálvinista anyaszentegyháznak és iskoláinak”.45 Édesapja, Bethlen János kancellár nyomdokain haladt. Az ő szellemi örökségével felvértezve minden erejét, tehetségét latba vetette, hogy hazája, Erdély számára biztosítsa a 17. században elért eredményeket. Ezt sikerült is elérnie nagymértékben, mert az általa megszerzett Diploma Leopoldinum által egymaga képes volt megmenteni a sok véráldozattal szerzett életfeltételeket. Bethlen Miklós kancellár az égiektől gazdagon megáldott egyéniség volt. Kiváltságos észbeli tehetsége és páratlanul álló képzettsége, széles politikai látóköre, társadalmi, gazdasági éles- és előrelátása, mélyen gyökerező vallásossága, nagy nyelvismerete kortársai fölé emelte őt. Szellemi kiválósága vezérszerepet juttatott számára az erdélyi és a nemzetközi politikai életben, az erdélyi protestantizmusban és a művelődés terén egyaránt. Sok tragikus életsorsot tartogatott számára az élet. Kortársai nem tudták követni szellemének magas szárnyalásait. Nem értették meg előrelátó terveit. Kimagasló egyénisége és szellemiségének zsenialitása arra kényszerítette a hatalmi pozíciót betöltőket, hogy gyanakvással és kellő irigységgel szabaduljanak meg tőle. Bethlen sokrétű egyéniségének fontossága éppen abban rejlik, hogy egész életében nem hatalmi pozíciók után sóvárgott, hanem mindig odaadással és lelkesedéssel szolgálta és munkálta szeretett Erdélye és protestáns vallása boldogulását. Hazája és protestáns vallása (református) legféltettebb ügyeiért kész volt odaszentelni magát és megvédelmezni azokat. Bethlen Miklós életét egyedül járta. Erdély nem méltányolta képzettségét, rátermettségét. Politikájában nem állt mellé. Az ő kiutat kereső, remény és kétségek között vívódó világa mégis közös Erdély és a Magyar Királyság minden magyarjáéval. Szellemisége és gondolatvilága a 17. századi erdélyi társadalmi és politikai állapotok fölé emelte. Küldetését az erdélyi és királysági politikai, társadalmi, kulturális és vallási problémák megoldásában látta. Bethlen Miklós kancellár sikereiben és tragikumaiban ezer vonással tükröződnek a korabeli erdélyi sorsok. A 17. századi Erdély második felében munkálkodó gróf Bethlen Miklós lelkileg szemben áll a kormányzást átvevő Habsburg-uralommal. Poli45 Illyés, 1930.19. p.
