Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horn Ildikó: Új esztendőre köszöntő versek. Egy unitárius vers szerzőjének és datálásának kérdéséhez
Új esztendőre köszöntő versek 89 nak] látszott lenni az ő akkori alacsony rendihez képest.”13 Bethlen Farkas ajánlására 1677-ben Apafi őt nevezte ki állandó portai követének, s ezzel a megbízatással vette kezdetét diplomáciai pályafutása. Tizennégyszer viselt követséget, többnyire portai ügyekben, de Lipót császár udvarában is képviselte a fejedelemséget.14 1686- tól Alvinczi Péter társaként ítélőmesterként működött.1'; 1690 után, a Habsburg berendezkedés első korszakában teljesedett ki pályafutása. Jogi, pénzügyi és diplomáciai szakértemének valamint a kezdetben még gondosan őrzött felekezeti egyenlőségnek, azaz az unitárius kvótáknak köszönhetően számos fontos tisztséget nyert el. Ezek közül a legfontosabb a guberniumi tanácsossága, amelyre 1693 őszén választotta meg az országgyűlés. Tekintélyét és elismertségét mutatja, hogy míg a másik unitárius tanácsos, Tholdalaghy Andrásra csak az országgyűlés unitárius vallású tagjai szavaztak, Sárosit közel száz százalékos aránynyal választották meg.16 Tanácsossága mellett továbbra is végezte az ítélőmesteri feladatait is. 1697-ben az országgyűlés által az adók számvételére küldött bizottságot vezette, s ettől kezdve, mint adóügyi főbiztos 1702-ig állandósult ebben a tisztségben.1? Ebben a feladatkörben — már csak a megbízatás jellegéből kifolyólag is - sokat vesztett népszerűségéből, különösen a Rabutin melletti tevékenységét rótták fel neki, mint azt Cserei Mihály is megfogalmazta: „Kiváltképpen hogy főcommisariussá tévé az ország, sem az országtól adatott instrukciójával, sem a Gubernium parancsolatjával nem gondola, hanem a generál Rabutin mellé adván magát (nem is szeret s nem becsül vala senkit az urak közül úgy a generál, mint Sárosit), a compútust egyedül igazgatja vala, és valamint akarta, az ország nagy kárával a regimenteknek az excessusokat elengedte.”18 Sárosi János pályája 1702 elején váratlanul megtört. Az ügy, amelybe végül belebukott, még 1701 őszén kezdődött, s egyszerű ítélőmesteri rutinfeladatnak tűnt. Az erdélyi ortodox románok nagy része ellenezte a katolikusokkal való vallásuniót. Egyik vezetőjük, Nagyszegi Gábor román nemesember hivatalos tiltakozást készült benyújtani az unió ellen, s azt a kor törvényeinek megfelelően az egyik ítélőmesterrel kellett kiállítania. Sárosi ezt meg is tette, nemcsak hivatalból, hanem mert egyet is értett vele; az erdélyi protestánsok szintén ellenezték az uniót. A kiállított protestatiót Nagyszegiek Erdély szerte terjeszteni kezdték, s amikor ennek Rabutin hírét vette, s egy példányát tanulmányozta, nem lévén tisztában a törvényi háttérrel az esetet lázadásként és Sárosi magánakciójaként fogta fel. Elrendelte Gyulafehérvár katonai 13 Bethlen Miklós önéletírása. Szerk.: V. WiNDiscH Éva. Bp., 1955.1. köt. 264. p. 14 Bíró Vencel: Erdély követei a Portán. Kolozsvár, 1921.134-137. p. 13 TróCSÁnyi, 1980.357. p. 16 TróCSÁnyi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben (1690-1740). Bp., 1988. (továbbiakban: TRÓCSÁNYI, 1988.) 229. p. 17 Trócsányi, 1988.275-277. p. 18 Cserei Mihály: Erdély históriája [1661-1711]. Sajtó alá rend.: Bánkűti Imre. Bp., 1983.320-321. p.
