Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Horn Ildikó: Új esztendőre köszöntő versek. Egy unitárius vers szerzőjének és datálásának kérdéséhez

86

Egyháztörténeti Szemle IX/4 (2008)

Az újévi köszöntő vonatkozó része:

„Néked is Dél színben vala híred és neved,

Ragyogva villogzott úri tekinteted,

Főknél s alsóbbaknál egész becsületed

Megvolt, mert virtusban bő részed volt Néked,

Melyet nem míveltek az indusi kincsért,

Izmos Herculesi és Hectori erőért,

Hanem nagy dolgok friss folytatásáért,

S nagy rendekhez való igaz követségért.

Mindezent mutatják érdemes tisztségid,

Bokrosával való ország hivatalid, Noha nem szabattak ahhoz titulu- sid,

Mert maganagyzásra nem vittek virtusid.”

Szolga Mihály diáriumában nem szerepelt keltezés, és a vers sem adott támpontot a biztos datáláshoz. Csupán az utolsó kilenc versszak szólítja meg a vers címzettjét, s abból is csak annyi derül ki, hogy Sárosi Jánost a közelmúltban irigyei miatt valamilyen igazságtalan bántalom érte, a vers szavaival: „Mikor napod fénye kis felhőben esett.” Varga Imre ezek alapján igyekezett a költeményt datálni. Alapvetően Szentpáli Ferenc Werbőczy compendiumának ajánlásából indult ki, amely megemlítette Sárosi életének egy nehéz mozzanatát: „És Pogányok között Hazánkért fogságban / Rab-vasat viseltél Constantinápolyban,”s Sárosi János 1677-78-ban kapitihaként, azaz a fejedelemség állandó követeként dolgozott Isztambulban. Ezután is többször - 1682 és 1687 között például minden évben - vezetett adót vivő ünnepélyes vagy rendkívüli követséget a Portára, vagy a nagyvezír haditáborába. Varga Imre egy 1679 végén bekövetkezett incidensben vélte megtalálni a költeményben felemlített kellemetlenséget. Ekkor a nagyvezír fogságba vetette az erdélyi követeket, arra válaszul, hogy a fejedelem katonái az erdélyi területekre 4 5

A dedikáció idevágó strófái:

„Ki-is jó hírt ’s nevet nem pénzel szerzettéi,

Tisztet s Bötsülletet aranyon sem vöttél;

Hanem Arsal ’s Marsai nagy érdemeket nyertél

Solonhoz ’s Catohoz hasonlatos lőttél.

Többet hazáj oknak ök sem szolgáltának,

(: Solon Graeciának, és Cato Rómának:)

Mint te vénségedig Erdély Országának;

Isten, ’s az Igazság, bizonysága annak. ”4

4 RMKT. 13.65-66. p.

5 RMKT. 13. 66. p.