Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - RECENZIÓK - Fazekas Csaba: Donáth Péter: A magyar művelődés és a tanítóképzés történetéből, 1868-1958
104 Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008) Donáth Péter: A magyar művelődés és tanítóképzés történetéből, 1868-1958. Bp., Trezor Kiadó, 2008. XXX, 830 old. A budapesti ELTE Tanító- és Óvóképző Karának professzora több nagy tanulmányt illetve kötetet jelentetett már meg, melyek alapvetően járultak hozzá a 19-20. századi hazai tanító- és tanárképzés történetének behatóbb ismeretéhez.1 Donáth Péter tanulmányait általában jellemzi, hogy a legszélesebb nézőpontból kívánja vizsgálni a magyarországi iskolatörténet, tanárképzés-történet kisebb vagy nagyobb jelentőségű, hosszabb vagy rövidebb időszakot átfogó részterületét. Munkáit olvasva óhatatlanul az a benyomásunk, hogy a szerző igazán soha nem elégedett az általa feltárt dokumentumok mennyiségével, mindig többre és többre vágyik, olvasóját minden információ birtokába akarja juttatni, amihez ő maga hozzájutott, ugyanazon széles látókörrel való szemlélődésre biztat, amellyel ő maga is az íráshoz fog. Donáth Péter tanulmányaira, különösen most bemutatandó vaskos monográfiájának minden vonatkozására igaz, hogy a tudományos íráshasználatban közhellyé vált „teljesség igényével” lép fel. A kötet előszava jóval terjedelmesebb az ilyenkor megszokottnál, és nem pusztán a köszönetnyilvánításokat, az olvasó tájékozódását szolgáló általánosságokat, a mű születésével kapcsolatos szerzői megjegyzéseket tartalmazza. Donáth Péter egyfajta elméleti alapvetést, saját kutatói ars poeticáját is summázta, kiindulópontként szögezve le, hogy az általa alkalmazott esettanulmány-írást jóval többnek tekinti egy-egy részterület áttekintésénél. Egymás után szerkesztve, folyamatos keresztutalásokkal ellátva tanulmányai kiegészítik egymást, reflektálnak egymásra, lehetővé téve az olvasónak, hogy tágabb összefüggéseket, bonyolult szempontrendszer áttekintéséhez alkalmas fogódzókat nyerjen. A szerző maga is kimondja, hogy miért: az oktatástörténet azok közé a diszciplínák közé tartozik, melyek leginkább összetettek, sokoldalúan sűríti magába a társadalom- és a politikatörténet különféle szegmenseit. Az iskola világa ön1 Csak a legutóbbiak közül: Iskola és politika. Az állami német nemzetiségi tanítóképzés magyarországi történetéhez. Bp., 2007.; ill. a most ismertetett kötettel egyidejűleg napvilágot látott, a szerző által munkája „párjának” tekintett: Oktatáspolitika és tanítóképzés Magyarországon, 1945-1960. Bp., 2008. (Megjegyzés: utóbbi ismertetését szintén feladatunknak érezzük, és más alkalommal sort kívánunk keríteni rá.)
