Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba: Két el nem küldött petíció 1848-ból
76 Egyháztörténeti Szemle IX/3 (2008) tulását, a miért is csendes kebellel lép le működése teréről, a világ színpadáról. Nincs tehát többé Magyarhonban s egyházban Szent Benedek rende, nincs ama szerzet, mely eredetétől 15 századon át annyi jót és üdvösét eszközlött a keresztény anyaszentegyház- ban, annyi áldást hintett a kerek föld minden keresztény népeire, melynek lelkesedését, jellemét egyházi és polgári érdemeit dicsérettel jelelte fel az egyházi és világi történet, mely tulajdonok reábírák a szerzetesrendnek hadat üzenő 18. századot, hogy a Szent Benedek rendével kéméletesben bánnék! Sőt a 19. század a tettet mintegy megbánván, felkereste a benedekieket és enyészetükből feltámasztotta, a szabadelvű francia, a republikánus helveta [= svájci], a vallásos tirol és a katolikus bajor óhajtotta ismét bírni a szerzetet, melyet Magyarország lelkes rendei is felhangon visszaköveteltek, miután azt II. József császár önhatal- masan elpusztította! És mi volt különösen a szentmártoni apátság, a pannonhegyi Szent Benedek rende eredetétől, Geiza vezér idejétől a magyaroknak? És miként törekedett a benne helyezett nemzeti bi- zodalomnak megfelelni? A felelet ezekre meg vagyon írva a magyar történet könyvében, tántoríthatatlan hív s ragaszkodó minden időben egyházához, szeretett nemzetéhez, fejedelméhez; férfiasán működvén kimutatott körében. Övé Magyarhonban a keresztény hit, a hon, felebaráti szeretet megalapítása, terjesztése, övé az első népnevelési érdem, a tudományok megízlelése, a földmívelés megismertetése, s megkedveltetése a magyarok között. A nagyhírű Fessler történetíró8 9 vallomása szerint a benedekiek jámborsággal párult tanultságuk, szerénységük, hív- ségük által már Szent László király idejében annyira megnyerték a fejedelem, a nemzet drága hajlandóságát és bizodalmát, hogy a fejedelem és a nemzet őket tanácsaikra méltatták, megtiszteltettek követségekkel a külnemzetekhez, ők állottak tanácsaikkal a király oldalán, midőn ádász ellenség a hazára rontani készült,9 8 Fessler Ignác Aurél (1756-1839) eredetileg kapucinus szerzetes, majd felvilágosult értelmiségi pályára lépett, áttért az evangélikus hitre, sokat élt Poroszországban, majd Szentpétervárott. Rimely idézett célzása az 1815-1825 között Lipcsében megjelent tíz kötetes „Die Geschichten der Ungarn und Ihrer Landassen” c. munkája első kötetére vonatkozik. Ld. erről többek között Gunst PÉTER: A magyar történetírás története. Debrecen, 1995.121-122. 9 Szent László valóban komolyan támaszkodott a bencés rendre, ezt bizonyítja a Szent István-ereklye feltalálási helyén, Szentjobbon, valamint - a francia Saint-Gilles rendházával ápolt kapcsolat nyomán — Somogyváron alapított monostorokkal. Ld. erről, valamint a
