Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Kárbin Ákos: Egyházpolitikai küzdelmek Egerben, 1890-1895

Egyházpolitikai küzdelmek Egerben

51

zük meg, hogy az egyházpolitikai törvények, hogyan is mentek át a gyakorlatba. Hogyan vált gyakorlattá a törvényi szabályozás?

Mindenképpen ki szeretném emelni a város ellenzékiségét és amelynek a lapokban nyíltan hangot is adnak. A lapok szerkesztőségében bizonyos, hogy nem kaptak helyet a Szabadelvű Párt szimpatizánsai. Az Egri Egyházmegyei Közlöny az ultramontán lapok közé tartozott tekintve, hogy egyházi újságként a szerkesztői teendőket a mindenkori érsek, aktuálisan Dr. Samassa József21 látta el. Gergely Jenő történész egy helyen a keresztény szocializmus egyik magyarországi előfutárának nevezi Samassát,22 * bár az érseknek a felsőházban 1894. április 26-án a polgári házasságról elmondott beszéde még nem ezt példázza.^ Azzal érvel az érsek, hogy a polgári házasság ellentétes a katolikus szertartású egyházak szellemiségével, valamint az ország lakosságának többségével, mert az ország népességének 72 %-a valamelyik katolikus felekezethez tartozik.

A város ellenzékiségét továbbá jól példázza a következő cikk az Egri Híradó 1895. újévi köszöntő száma, amelyben vezércikként hozzák a Wekerle kormány lemondását.

A Wekerle-kormány bukása

„Boldogabb új évet, mint a múlt!”24 - köszönti olvasóit az Egri Híradó az év első napján. A konzervatív polgári lap 1895. január 1-i számában örömmel tudatja olvasóival, hogy a Wekerle kormány lemondott, pontosabban megbukott. „Csákyt követte az egész Wekerle kormány. Végre is annyi ámítás, annyi csalárd játék után a király múlt év deczember hó 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával, a magyar összes minisztériumnak hivatali lemondását elfogadta, természetesen buzgó szolgálataikért legfelsőbb köszönetét nyilvánítván. Más szavakkal ez annyit jelent,

21 Samassa József: Aranyosmarót, 1828. szept. 30. - Eger, 1912. aug. 20. Egyházi író, bíboros-érsek, az MTA tagja. Tanulmányait Nagyszombatban és a bécsi Pazmaneumban végezte. 1852-ben szentelték pappá. Előbb gimnáziumi tanár volt Nagyszombaton, aztán 1859-ben teológiai, majd 1861-ben egyetemi tanár Pesten. 1869-től 1872-ig Deák-párti programmal országgyűlési képviselő, 1869-ben osztálytanácsos a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban, majd esztergomi kanonok, 1871-ben szepesi püspök, 1873-ban egri érsek, 1888-ban pápai trónálló, 1905-ben bíboros, 1872-től haláláig a főrendiház tagja.

22 Gergely Jenő: A politikai katolicizmus Magyarországon, 1890-1950. Bp., 1977.18.

23 Egri Egyházmegyei Közlöny, 1894. 9. sz. (május 1.) 77.

24 Egri Híradó, 1895.1. sz. (január 1.)