Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
Sombori József egyházi beszédei 23 bátorsággal szemléli magát.”138 A viszontagságokat elviselő emberről így ír: „Olyan ennek a sorsa, mint a nemesebb érczeknek, drága gyöngyeknek és köveknek; melyeknek becseket azoknak szépségeken, és ritkaságokon kivül azon baj, és fáradság is, mely által megszereztetnek, felette neveli”.139 Pedagógiai szemléletét tükrözi, hogy több hasonlatot vesz a gyermekkor világából: „Midőn az írni tanuló gyermek a fal, vagy' fa oldalára felírja, vagy vési a maga nevét, kívánja hogy az ott fennmaradjon; s éppen az a halhatatlanság ösztöne munkálkodik benne, mely a nagy világ Bajnokaiban, és Fejedelmeiben, midőn a nemzetek törvénykönyvei; midőn márvány és érez oszlopok épitése; városok és országok alkotása által kívánják örökösiteni, halhatadanitani neveket”.140 „Hasonlók ezek a nem rég oskolába járni kezdett gyermekekhez, a kik már a betűket ismerik ugyan, de mire mennek azok ki, még által nem látják” — írja az ostoba emberekről.141 Néha egész hasonlatsorokat alkalmaz, mint pl. amikor a béketűrést előbb a kertészkedés, majd az aranybányászat, a hajózás, végül a hadsereg fogalomköréből vett képekkel világítja meg.142 Többször hasonlattal kezdi a prédikációt, s ezzel rögtön felkelti a hallgatók figyelmét.143 Egyébként is mindig ügyel, hogy beszédeinek kezdete hatásos legyen, bevezetői irodalmilag a legértékesebbek. Nemcsak a szöveg elején, hanem közben is igyekszik a hallgatóság figyelmét fenntartani, gyakori kérdésekkel, megszólításokkal, felkiáltásokkal, helyi utalásokkal, önreflexiókkal tarkítja beszédeit. Egészen egyedi megoldása, amikor ikonográfiái magyarázatokat fűz az egyes elvont fogalmakhoz, erényekhez, elmagyarázza hallgatóinak, miért szokták éppen úgy ábrázolni a reményt, a barátságot, vagy az igazságot:144 „A régiek az Igazságot egy Szűznek képében festették, a kinek szeme bé volt kötve: mert az igazság semmit sem lát, csak önmagát. Köntössé övezve volt: mert az igazság nem annyira késedelmes, mint okosan serény. Bal kezében egy pár egyenesen mérő serpenyő volt: mert az igazság mértéke az egyenesség. Jobb kezében egy' kard, vagy pallos: mert az igazság megbünteti a maga ellenségeit; legkeservesebben pedig a maga elárúlójit, a tőle elpártolt hamis Bírákat.”145 Sombori életműve is bizonyítja, hogy érdemes lenne alaposabb kutatás tárgyául venni a 18-19. század fordulójának prédikációirodalmát. A világi irodalom előretörése nem jelentette az egyházi irodalom megszűnését, csak az érdeklődés fordult el tőle. Az elfeledett szerzők munkáinak 138 Sombort. 1.101. p. ™ Sombort. II. 337. p. 140 Sombort. 1.173. p. 141 Sombort. I. 328. p. 142 Sombori. III. 325-328. p. 143 Sombort. III. 3., 43. p. 144 Sombori. II. 162., III. 203. p. 145 Sombort. III. 257. p.
