Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Sarnyai Csaba Máté: Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat megvalósításának nehézségei
Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat 31 összességnek van joga az autonómiát megállapítani, s annak jogait gyakorolni, s mivel ezt egész összességében nem teljesítheti, képviselet által kell gyakorolnia.”20 A fenti egyházfelfogásból fakadóan, lévén a katolikus egyház tagjai többségében világiak, az összes egyházat illető' ügyek intézésében - kivéve a dogmákat, az isteni szolgálatot, az egyházfegyelmet, s a papnevelést - a világiaknak legyen többségi képviseletük, ahogy ezt a (átalakított) püspök kari javaslat is mutatja. E gondolatmenet logikailag konzekvens lépése az a megállapítás, hogy a jelen előkészítő tanácskozásra meghívottak véleményt ugyan mondhatnak a püspökkari tervezetről, de nincsenek feljogosítva arra, hogy magukat az egész magyar katolikus egyház összes világi tagjainak legitim képviselőiként aposztrofálják, és a hívek összességének nevében foglaljanak állást. Egy ilyen lépés ugyanis azt a jogos vádat hozhatja magával, hogy az autonómiát nem a római katolikus egyház egésze hozta létre, mivel itt nem szabadon választott képviselői vesznek részt. Márpedig „Isten oltalmazzon attól, hogy a katolikus egyház világi és egyházi tagjai között e fontos és szükséges tárgyban szakadás támadjon; veszélyes volna ez mind az egyházra, mind a hazára nézve.”21 Éppen ezért már az első lépéseket is nagy körültekintéssel kell megtenni, hogy e bizalmatlanság elkerülhető legyen, mert „korunknak, fájdalom, sajátságos szomorú jellege a gyanakodás és gyanúsítás, és ez hazánkban is gyakran előfordul”.22 Mindezeket figyelembe véve Deák azt javasolta, hogy a püspöki kar, a jelen tanácskozáson elhangzó véleményeket felhasználva, egyelőre csak egy előkészítő kongresszus választási szabályzatát dolgozza ki. Az ennek alapján megválasztott képviselők még mindig csak egy előkészítő kongresszus résztvevői legyenek. Ezen most már legitim módon tudnának megalkotni olyan választási szabályokat, amelyek alapján megtörténhet a tényleges autonómia-kongresszus összehívása. Ezen a kongresszuson végül megfogalmazhatnák a katolikus autonómia-szervezet hatáskörét, valamint szervezeti és működési szabályait. A többségi legitimáció ilyen teljességre törekvő betartatása sokak számára nehézkesnek tűnt. Közéjük tartozott Eötvös József is, aki ezt a hosszadalmas jogi tortúrát a túlzott aggályoskodás gyümölcsének titulálta.^ Ő ugyanis úgy vélte, hogy a katolikus autonómia a püspöki kar javaslata alapján, a katolikus országgyűlési képvise20 Kónyi, 1886. 225. 21 Uo. 22 Uo. 23 Concha Győző: Eötvös és Montalambert barátsága. Bp., 1918. 239.
