Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)

2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Sarnyai Csaba Máté: Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat megvalósításának nehézségei

Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat 25 A klérus javainak, így többek között iskolai alapjainak, világiasí- tását meggátolni és közvetve oktatási monopóliumát korlátozni kívánó, beillesztett szakasz sem került be a törvény végleges szö­vegébe. Már itt érdemes rámutatni, hogy az cikkely nyitva hagyta azt a kérdést, hogy az állami finanszírozás az egy helységben lévő felekezetek iskolái közül az általuk együttesen fenntartott vagy külön-külön működtetett intézményekre vonatkozik-e. A püspö­kök tiltakozása ellenére a mágnások is hozzájárultak az eredeti változathoz. A minisztériumról és a vallásról szóló törvényjavas­lat vitájának előbb látott alakulása a katolikus egyház - és főként annak püspökei - számára jelentős politikai érdek-érvényesítési kudarc volt. Ebben a szituációban az egyházi vezetés lépéskényszerbe ke­rült. Ennek jeleként, közvetlenül az utóbb említett törvényjavas­lat vitájának lezárása után - 1848. április 6-án - a Pozsonyban összeült püspöki tanácskozás petíciót intézett? az országgyűlés­hez. E kérelem lényege, hogy a katolikus egyház is - épp a fenti törvényre hivatkozva — szabadon, azaz állami beleszólás nélkül, intézhesse belső és külső ügyeit. Az utóbbiak közé tartozik a zsi­natok szabad megtartása éppúgy, mint az iskolák alapításának szabadsága. Külön pont foglalkozik az egyházi és iskolai alapít­ványok - azaz az egyházi vagyon - szabad kezelésének jogával. Ezt a petíciót törvénytervezet formájában Rónay János Csanádi követ nyújtotta be másnap, április 7-én, az alsótáblán. Az ügyet Deák Ferenc tanácsára konferenciára utalták. Azonban az ottani három órás vita során olyan sok elképzelés merült fel, és olyan ellentétek kerültek felszínre a kérdés megíté­lésében, hogy a résztvevők sehogyan sem tudtak megegyezésre jutni. A király megérkezéséig már kevés volt az idő. Deák erre hivatkozott abban az indítványban, amelyben javasolta, hogy e tárgy megvitatását - éppen fontossága miatt - halasszák a kö­vetkező országgyűlésre. A történetírásban sok vita folyt arról, hogy ez az indoklás mennyire volt helytálló. Az utóbbi fél évszá­zad szerzői7 8 nagyjából egyetértenek abban, hogy valóban kevés volt az idő egy ilyen súlyú javaslat alapos megtárgyalásához. Ezt 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyűlésen a mélt.[ósá]g[os] Fő Rendeknél tartatott országos ülések naplója. Po­zsonyban, 1848. 468. 7 Religio és Nevelés, 1848.1. köt. 252. 8 Ld. pl.: HanuyFerenc: Hetvenéves küzdelem az autonómiáért; 1918. 10.; Török Jenő: A katolikus autonómia-mozgalom, 1848-1871. Bp., 1941. 26-27. 36. sz. jegyz.; Csorba László: Katolikus önkormányzat és polgári forradalom; In: Világosság, 1989. 220-221.

Next

/
Oldalképek
Tartalom