Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 3. szám - TANULMÁNY - Sarnyai Csaba Máté: Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat megvalósításának nehézségei
Deák Ferenc és a katolikus önkormányzat 23 likus autonómiáról, illetve annak megvalósításáról értekezni a 19. század magyar történeti összefüggésében, paradoxonnak tűnhet. Felmerülhet a kérdés: hogyan beszélhetünk autonómiáról egy a külső ügyeiben az államhatalommal évszázadosán ösz- szefonódott, belső rendszerében hierarchikus és dogmatikai konstitúciója által is erősen szabályozott intézmény, a katolikus, azon belül is a magyar katolikus egyház kapcsán? A katolikus egyházra elvileg milyen módokon vonatkoztatható az autonómia? Lehet külső, azaz a katolikus egyháznak, az állammal szembeni autonómiája, illetve más - hasonló szerepet betöltő - intézményekhez, azaz egyházakhoz viszonyított függetlenségi foka ugyancsak az állammal szemben. Illetve lehet belső, azaz az egyházon belüli autonómia, ami vonatkozhat a klérus különböző hierarchikus szintjeinek egymáshoz viszonyított nagyobb önállóságára, például a plébánosok és a püspökök vagy a plébánosok és a káplánok viszonyára. Deák nézeteiben is nagy hangsúlyt kap az autonómia azon vonatkoztatási lehetősége, amely a világi híveknek a katolikus egyház ügyeibe való nagyobb beleszólását jelentheti. Itt kell megemlítenünk, hogy a római katolikus egyház dogmatikai konstitúcióját szem előtt tartva az autonómiát nem igazán lehet az egyházon belül az utóbb említett módon könnyen értelmezni. Ez főleg a papi hierarchia egyes szintjeinek viszonyára és a világiak döntő befolyására vonatkozik. Ez teszi történeti és szemléleti szempontból még inkább figyelemre méltóvá az alábbiakban elemzett megközelítéseket. II. Az autonómia-törekvések megindulásának első mozzanatát a püspökök által kezdeményezett konzervatív indíttatású egyházi jogvédő célzatú elképzelés jelentette 1848 tavaszán.2 Ez reakcióként született meg a reformkorban indult liberális szellemű polgári átalakulás folyamatát kodifikáló áprilisi törvényekre. A dietális viták és a meghozott törvények ugyanis jól mutatták, hogy az új helyzetben a klérus a régi módon és súllyal már nem tudja az érdekeit érvényesíteni. Ennek fokról-fokra való belátását mutatja a lépésről-lépésre kialakított püspöki autonómiaigény és elképzelés. 2 Erről részletesebben: Sarnyai Csaba Máté: A püspöki kar által támogatott autonómia-elképzelés 1848-ban. In: Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon (1848-1918). Szerk.: S arnyai Csaba Máté. Bp., 2001. (METEM Könyvek.) 63-88.
