Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 1. szám - TANULMÁNY - Lukácsi Zoltán: Sombori József egyházi beszédei, avagy a katolikus prédikáció útkeresése a felvilágosodás korában
14 Egyháztörténeti Szemle IX/1 (2008) amikor a filozófusoknak az emberi lélekről alkotott véleményét ismerteti.73 Rousseau-val kétszer példálózik. A természetes vallással kapcsolatban azt bizonyítja, hogy Rousseau maga is ellentmondásba keveredik, hiszen az embert semmi sem kötelezi a természetes vallás megtartására.74 Másodszor pedig — elég meglepő módon — egy szerzetes, Mihály fi Tóbiás ferences gvárdián temetési beszédében emlegeti. Azt bizonygatja ugyanis, hogy az ember nem élhet társadalom, közösség nélkül, s Rousseau-t — félreértve őt — azzal vádolja, hogy az embert állati sorba akarja visszavezetni.75 A modern „tudóskákat” legtöbbször inkább összefoglalóan említi és bírálja, például a szabadgondolkozókat: „Ok azt mondják magokról, hogy szabadon gondolkoznak; — igenis szabadon: de nem az igazságnak és valóságos boldogságnak; nem a józan okosságnak, és isteni Hitvallásnak bölcs szabásai szerént; hanem puszta képzelődéseiknek, és indulatjaiknak ragadtatásai szerént. — Istenem! micsoda tagjai ezek a polgári társaságnak, kik a valódi erkölcsről, mely a társaság fennállásának is talpköve, egy helyes gondolattal, egy tiszta érzéssel alig bírnak! — micsoda Keresztények ezek, kik az Isteni Hitnek igazságait a maguk kurtánlátó eszek szerént méregetik!”.76 Sokszor hangsúlyozza, hogy a pusztán evilági „gyengélkedő okosság” és filozófia ellentmondásos, nem tud igazi választ adni az emberiséget foglalkoztató végső kérdésekre.77 Sem a tudomány, sem a művészet, sem a világi törvények nem adhatnak igazi boldogságot, csak a szeretet.78 Az újkori filozófusok közül csak Descartest említi meg név szerint egy helyen, a már idézett temetési beszédében.79 Sokkal többször, és sokkal ehsmerőbben hivatkozik viszont az ókori filozófusokra, költőkre, sőt sokszor példálózik más ókori történelmi szereplőkkel, még mitológiai alakokkal is. Fölöttébb érdekes, hogy prédikációiban ilyen gyakorisággal fordulnak elő ókori hivatkozások, mert egyébként éppen ő képviselte azt az álláspontot, hogy az irodalomban szakítani kell az antik mitológia követésével és a klasszicista képzetkincs utánzásával.80 (A prédikációt tehát ő is másképp kezeli, mint a többi irodalmi művet.) 73 „Ha szabad egy szemtelen embernek nevét e szent helyen említeni.” SOMBORI. I. 334. p. 74 Sombort. 1.162. p. 73 „Es így az okosságnak birtokából, és a természetnek kebeléből alatson pártütéssel akarta kiragadni magát, és embertársait a múlt századnak egy újmodi Filozófussá (Rousseau) midőn az embert négy lábra akarta állítani, a vad pusztákra és a makkos erdőkre vezetni.” SOMBORT. III. 388. p. 76 Sombort. 1.187. p. 77 Pl. Sombori. 1.159-160., 232-233., III. 337. p. 78 Sombort. II. 180. p. 79 Sombori. III. 388. p. 80 Fenyő, 1976. 25. p; BenkŐ, 1979.122. p.
