Egyháztörténeti Szemle 9. (2008)
2008 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kovács Eszter: Egy cseh nemes írása a törökök vallásáról a 17. századból
54 Egyháztörténeti Szemle IX/2 (2008) Magdalena.4 Ebben az időben Budovec figyelme egyre inkább a politika felé fordult. Konstantinápolyi követsége óta érdeklődése központjában a török veszély állt, amit egyre inkább fenyegetőnek érzett az egész keresztény Európa és különösen Csehország számára. A másik fontos kérdés, ami foglalkoztatta, a protestánsok csehországi helyzete. Korának pobtikai eseményeit ebből a két szempontból ítélte meg. A Bocskai-felkelést kitörő lelkesedéssel fogadta, mert a protestantizmus diadalútját látta benne, a bécsi béke azonban aggodalommal töltötte el, mert úgy gondolta, hogy a törökökkel szemben nincs helye a békés politikának, hanem a keresztény államoknak minden lehetséges eszközzel küzdeni kell azért, hogy a törökök minél hamarabb kiszoruljanak Európából.5 6 Bár fontosnak tartotta a protestánsok sérelmeinek orvoslását, nem tartotta elfogadhatónak, hogy bárminemű erőszakot alkalmazzanak céljaik elérése érdekében. Például 1609-ben, mikor II. Rudolf ismételt kérésükre is megtagadta követeléseik teljesítését, a felbőszült tömeg a prágai jezsuitákat azzal vádolta, hogy ők befolyásolták az uralkodót döntésében, s mikor a jezsuita rendházat fenyegették, Budovec védte meg a jezsuitákat a tömegtől/’ A vallásszabadság védelme miatt lett vezetője annak a követségnek, amely 1618-ban a protestánsokat ért sérelmek orvoslására akarta rávenni a két császári helytartót, Vilém Slavatát és Jaroslav Martinicet. Követeléseiket nem akarták teljesíteni, ezért egy hirtelen rendezett rövid bírósági eljárás után a két helytartót és írnokukat kidobták az ablakon. Mint tudjuk, ez az esemény vezetett a rendi felkelés kirobbanásához, és a harmincéves háború kitöréséhez. A fehérhegyi csata elvesztése és a rendek által választott király, Pfalzi Frigyes menekülése jelentette a felkelés bukását. Ezt követte a megtorlás és az Óváros-téren a felkelés vezetőinek kivégzése, ekkor fejezték le Václav Budovecet is. A kivégzés helyszínén ma 16 fehér kereszt látható a kövezeten és a közeli ház falán eg)' márványtábla a kivégzettek neveivel. Václav Budovec pobtikai érdeklődését tehát két dolog határozta meg, az egyik a protestáns vallások helyzete a Habsburg Birodalomban, a másik a török kérdés. Legfontosabb munkájában mind a két vonal megtalálható, bár a mű jellegénél fogva ez utóbbi problémakör foglalja el a vezető szerepet. Csehország számára a török kérdés már 1526-tól égető, aktuábs veszélynek számított. A magyarországi események visszhangja a 16-17. század folyamán végig nyomon követhető a cseh irodalomban. Az így keletkezett művekben gyakran nem csak a törökök számbeb fölénye és pusztításai miatt való elkeseredettség szólal meg, hanem komoly félelem 4 RiíjaiRTOVÁ, 1984. 25. p. 5 RejcHRTOVÁ, 1984. 56-58. p. 6 Btlkk, VÁCLAV ToMÁS: Déjiny Tovarysstva Jezísová a pűsobení jeho vűbec v zemích království ceského zvlásté. Praha, 1896. 395. p.
