Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Magnani, Eliana: Szerzetesi és hatalmi hálózatok. Saint-Gilles du Gard: Languedoc-tól Magyarországig (9. század - 13. század eleje)
Eliana Magnani: Szerzetesi és hatalmi hálózatok 57 lálkozó változásoknak. Saint-Gilles-ben ez a jelenség a hiányosságok feltárásával és az apáti birtokkormányzat megkérdőjelezésével mutatkozik meg. Az 1152 körül keletkezett saint-gilles-i „szokások” töredékeiben, amelyeket a 18. században Léon Ménard tett közzé, a közösség nyomaté- kosítja azokat a „vitás” pontokat, amelyek első helyen az apátot érintik.75 A forrás jelentős számú, az apáti asztaltartáshoz tartozó böjtöt sorol fel — kenyér és bor osztását 13 szegénynek vasárnaponként, a mandatum alkalmával ugyancsak kenyér és bor osztását 300 szegénynek és 13 leprásnak Nagycsütörtökön, 100 szegénynek Húsvét nyolcadán, 128 szegénynek Pünkösd napján, valamennyi, a monostor kapujánál megjelenő szegénynek a Mindenszentek és Pünkösd közti hétfőnként — amelyet az apát nem teljesít. Egyébként azt is felróják neki, hogy nem tartja meg azt a szabályt, amely szerint az elhunyt szerzetes ruháját a kamarásnak annak a szerzetesnek kellene adnia, aki a legtöbb misét mutatja be, és kegyes cselekedeteket hajt végre, hanem saját szerint szolgái közt osztja szét a ruhákat. A saint-gilles-i közösségen belüli viszályok és a káptalan azon törekvése, hogy az apáttal szemben komolyabb szerepet kapjon, egyes pápai bullákban tetten érhető. Az 1170-es években pápaság korlátozta az apát önállóságát a birtokkezelés területén. III. Sándor meghatározta, hogy a konvent „nagyjainak” és „öregeinek” (maiores, seniores) beleegyezése kell valamely birtok elidegenítéséhez. 1179-ben ennek alapján érvénytelenítette a pápa azokat az ügyeleteket, amelyeket korábban Rajmund apát végrehajtott. Ügy tűnik, hogy a szerzetesek az apát fölé akartak kerekedni, beleértve a fegyelmi kérdéseket is, mivel ebben az ügyben közvetlenül a pápához fordultak, amit azonban ILI. Lucius megtiltott nekik (1183). 1206-ban újra bevádolták az apátot, több más hibája mellett azért, mert eltékozolta a monostor vagyonát. III. Ince erre meghagyta legátusainak, hogy folytassanak vizsgálatot, és büntessék meg a szerzeteseket, amennyiben a panaszuk nem volt megalapozott.76 A források nem teszik lehetővé, hogy részletesen is megismerjük, hogyan alakult Saint-Gilles és a különböző alárendelt intézmények viszonya a továbbiakban. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a hálózat, regionális szinten megerősödött. Az alárendelt intézmények felsorolása IV. Kelemen 1266-os (hiányos) megerősítő oklevele,77 és III. Pál oklevele alapján — amely 1538-ban elrendelte a monostor szekularizálását78 — a II. Ince által (1132) felsorolt nyolc „tekintélyes” vagy távoli intézmény közül öt még mindig tagja volt a kongregációnak 1266-ban és kettő 1538-ban 75 MÉNARD. I. preuvcs 21., 33-34. p. 76 BSG 61,68,70, 72, 76. 77 BSG 188 (1266. július 23.), IV. Kelemen megerősítő oklevele. Az alárendelt intézmények listájának cg)' részét Goiffon kiadása kihagyta. 78 BSG 180.
