Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - RECENZIÓ - Dankó Imre: Pintér Gyula (szerk.): Messzire szórva a fényt... Visszatekintés a kunszentmiklósi református templom toronygombjában talált dokumentumok tükrében
226 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) A következő céhnévsorok sem kevésbé fontosak, sőt nagyon szépen mutatják, hogy Kunszentmiklós mezővárosban jelentős ipar is volt, hogy városunk társadalma korántsem volt egyoldalú. Az első Céhnévsor a Szabó és Szüts, egyesült Céhbeli Mesterek Nevei 21 mester nevét tartalmazza. Hasonló nagyságrendű a Lakatos, Asztalos, Bognár, Kováts, Szíjjártó egyesült Céhbeli Mesterek Nevei című névsorunk is. A névsor 20 mester nevét tartalmazza. A nem egyesült takács céh mestereinek nevét egy dátumos külön névjegyzékben adják elő: Anno 1819. 3. Octobris Takáts Czéhnek Tagjai című névjegyzék 23 takács mestert tart nyilván. Hasonlóképpen a csizmadia céh sem egyesült céh, hanem önálló ipari tömörülés, a következő címen: A’ Tsizmadia Tzébeli Mester Emberek Nevei, 24 mester nevét tartalmazza. Amint a fentiekből látható Kunszentmildóson a legnagyobb céh a csizmadiáké volt, még a több szakmából egyesült céhek mestereinek a száma is kevesebb volt, mint az egyedül céhet alkotó csizmadiáké. Különben az alföldi mezővárosokban általában a legnagyobb ipar a csizmadia ipar volt.7 A céhnévsorok után, a kiadvány 31. oldalán egy érdekes kiemelt (bekeretezett) szolgálati bejegyzést olvashatunk: Egyenes Jó Szívüségibül adta a Palatinus O Hertzegsége Regementnél szolgált 22 esztendőkig Százados Kapitány Baky Ignáitz aki is Szoros Szolgálatja után pensioba tétetödött költ Szent Miklóson 1819 esztendőben A fenti kiemelt feljegyzés keretén kívül a következő bejegyzi olvasható: A feliratot hordozó papírba az adományozó egy 1796-ban vert korona tallért helyezett el. Az 1893-ból származó toronygombiratok Közel hetvenöt év múltán, 1893-ban újból ki kellett javítani a toronysisakot és új toronygombot kellett készítetniük. Azaz felbontották a toronygombot és szinte sértetlen állapotban találták benne az 1819-ben odahelyezett iratokat. Az, hogy az 1819. évi gombiratokat épségben megtalálták, arra vitte a presbitériumot, hogy azokat változatlan módon vissza kell helyezni az új toronygombba és egy másik ládikában mellé kell tenni az új, ekkor írt dokumentumokat. így is történt. F^perjessy Géza: Mezővárost és faliisi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686-1848. Budapest, 1967. 26., 32., 105., 146., 234. p.
