Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - RECENZIÓ - Dankó Imre: Pintér Gyula (szerk.): Messzire szórva a fényt... Visszatekintés a kunszentmiklósi református templom toronygombjában talált dokumentumok tükrében
Recenziók 223 készítették a toronygombiratot. A másik jellemző dolog pedig az, hogy a kunszentmiklósiak nagyon erős, de egyben értékes, mondhatni, hogy tudományos színvonalon tájékozott lokálpatrióták és a kun, sőt a kiskun származás tudat ébren tartói, valamint az egykori kiváltságok hatására erőteljes történelmi, jogtörténeti, fejlett családtörténeti érzékkel bíró közösség voltak. Ezért is voltak oly büszkék iskolájukra, amit, amikor lehetőség nyílt rá, azonnal nyolc osztályú főgimnáziummá fejlesztettek. Az iskola tanárait bevonták a közélet minden részébe arra törekedve, hogy minden megnyilatkozásuk, így toronygomb irataik is értékesek, tartalomban és formában egyaránt fontosak, használhatóak legyenek „a kései nemzedékek számára is.” A Türelmi rendelet után épített templomuknak nem készítettek toronygomb iratokat. Már csak azért se, mert az első templomnak a mai értelemben nem volt tornya sem. Helyettük az építkezéssel közel egykorú magyar és latin nyelvű emléktáblákon rögzítették a templomépítés évszámait és mondtak köszönetét az uralkodóknak, hogy a templomépítést engedélyezték. Itt kell még megjegyeznünk, hogy könyvünk szerkesztésében, kiadásában (például a latin nyelvű szövegek, prózák és versek fordításával is) nagy szerepe volt a gimnázium volt neves irodalom- és helytörténész tanárának, Balogh Mihálynak, aki az Országos Pedagógiai Könyvtár főigazgatója lett, s így is, ilyen minőségében is sokat segített a kunszent- miklósi kulturális feladatok megoldásában (különben a most 15 éves Pro Bibliotheca Antiqua Baksayana Alapítvány kuratóriumi titkára). A kunszentmiklósi Református Templom toronysisakjának a gombbal és más díszítményekkel együtt a leemelésére 2002. augusztus 27- én került sor. Szépszámú érdeklődő közönség előtt emelték le a közel nyolc mázsás szerelvényt és bontották szét nagy óvatossággal, nehogy tovább megrongálódjék a toronysisak és a gombban lévő iratköteg. A kunszentmiklósiak abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy egyáltalán nem járt veszéllyel a gomb kiürítése, a toronygombiratok nem sérültek meg, már csak azért sem, mert nem kötegben álltak a gombban, hanem egy jól záró rézládikában. Külön öröm az is, hogy a kunszentmiklósi toronygombban nem egy, hanem két toronygombiratot találtak; az 1819. évit és az 1893-ból valót. Az iratokat először teljes egészükben nyomtatva adják közre (9-36. p,), majd pedig — kiadványunknak nagy előnyére szolgálva — minden iratot, fénymásolat tipográfiával is megjelentettek (46- 90. p.) A továbbiakban csupán összefoglaló módon, de az eredeti cím- és egyéb tájékoztató részfeliratok, címek felhasználásával a kunszentmiklósi toronygombiratok tartalmáról kívánok tájékoztatást nyújtani.
