Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - DOKUMENTUM - Nagy Gábor: "Illi victoriam canunt, nos tristes revertimur" (adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez)
Adalék 1598 tavaszának váradi eseményeihez 193 is, különösen e zavaros időben, serényen és hűséggel szolgálhassanak — Náprágyék jelentésének ismeretében azonban e szavaknak élük is van. Terjedelmes és magyar nyelven megfogalmazott Responsumukzt52 a legveszedelmesebb vád elutasításával kezdik: „mi ő fölségek ellen semmi pártot nem ütöttünk”. A pápisták ellen is semmi violentiát nem cselekedtek, de azért tájékoztatnak annak eredetéről, „kiért arra kelletött mennünk, hogy tovább ne patiáljuk őket közöttünk”. A kiindulópont a fejedelem által megerősített 1588. évi medgyesi végzés, amely azt is tartalmazza, ha a jezsuiták visszatérnek, szabad „ükét személyökben is persequálni, s marhájokban is sákmánt vetni.” Ezt a fejedelem esküjével, keze írásával, pecsétjével megerősítette, megerősítették aztán 1591 őszén is,53 1595 tavaszán pedig a jezsuitákat csak Gyulafehérvárra, Kolozsvárra és Monostorra engedik be a cikkelyek, Váradra nevezetesen nem, újítás pedig nem lesz. 1597 tavaszán azonban a fejedelem jöttment idegenjei közül valakik („valami földökből kibúdosott idegön nemzetök, kik mindenöket eltékozolván és az sok adósság előtt elbúdosván”) bejutván Váradra közölték a fejedelemmel, feleségük után bírt házukat odaadják a pápistáknak kápolnaépítésre. A szöveg következetesen többes számot használ: „a- zoknak gonosz suggestiójára ű felsége elfeledkezvén ... híveinek generális cons ti tutióiról” és saját esküjéről „bészállítá hertelenséggel” a jezsuitákat Váradra. Erre ők maguk „cum solenni protestatione” tiltották a pápistákat követelve, hogy a nekik rendelt helyen maradjanak, majd követséget küldtek a fejedelemhez is. A gyulafehérvári gyalázat után nem volt mit tenniük, az idén tavasszal tartott országgyűlésen sem értek el semmit. Mielőtt még Zsigmond átlépte volna a határt, ők megüzenték a pápista atyafiaknak, ne várjanak az esztendő teltére, hanem távozzanak. Ezt a pápisták gyalázkodása követte, majd a cédula.54 Ami tehát kápolnájukon és gyülekezeti házukon esett, saját maguknak tulajdonítsák, ők maguk csak megháborgatott szabadságuk érdekében alkalmaztak erőszakot („turbatam libertatem nostram vindicavimus”). Céljuk az volt, „ne mondhassa senki azt, hogy infra unius integri anni spatium ezöket ... patialtuk volna közöttünk”.53 Különben is, ha szabad volt az országgyűlési végzések ellenére „az keresztyén praedicatorokat Gyaloból, Zilahról, Dévából, Vinczről és 52 Szövegét ld: VERESS, 1898. 2—7. p. 33 „Váradról és az szent-egyedi szentegyházról az meggyesi articulus minden czikkében megtartassák. Szőllősön ... ha nem az meggyesi generalis gyűlés után introducáltatott az catholica religió ez után is helyen maradjon...” A novemberi országgyűlés végzései: EOE. III. köt. 383—393. p., itt: 386. p. 34 Lehetséges, hogy Szamosközy, mégha cédulát ír is, a gyalázkodást örökítette meg és ezért tér el szövege oly jelentősen az Isthvánffi által másokétól? 35 Ha ugyanis valaki ellentmondás nélkül lépett birtokba a városban (márpedig Zsigmond alatt nem volt ellentmondás), egy év (és - a Tripartitum 3. XIV. III. szerint — még egy nap) elteltével abban már háboríthatatlan.
