Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Az egyházak és a nemzetiségi kérdés 1918-ban
40 Egyháztörténeti Szemle VIII/1 (2007) szállt részeken természetesen ez lehetetlen volt — azonban felhívta Yass János vallásügyi miniszter figyelmét bizonyos körülményekre, hogy azokat mérlegelje, mielőtt biztosan kérné az esküt. Zubkovics kifejtette, hogy a Budai egyházmegye híveinek és papságának nagy része az alakuló délszláv állam területén él és meggyőződése, hogy ha ő és az egyházmegyei vezetőség a hűségesküt leteszik a Magyar Népköztársaságra, a megszállt területeken élő papság és hívek — kikkel a kánoni kapcsolat a megszállás ellenére fennáll — az ottani hatalmi viszonyok között a kánoni engedelmességet meg fogják tagadni és el fognak szakadni a budai püspökségtől. A szintén megszállás alatt lévő karlócai metropóliai főhatóság — mely alá a budai püspökség is tartozik — pedig ezt jóvá is hagyná, így a budai püspököt egyházmegyéje nagy részének joghatóságától megfosztanák. Ez pedig — jelzi Zubkovics püspök — nem állhat sem az egyház, sem a Magyar Nép- köztársaság érdekében. Bár nem mondja ki, de nyilvánvaló, mire céloz: az egyházi elszakadás még inkább szentesítené a megszállók végleges berendezkedését. Hozzáteszi még, hogy ez azzal is járna, hogy a karlócai metropóliai főhatóság azonnal beszüntetné a budai püspök és egyházmegyei hatósága, valamint a papság és tanítóság minden illetményének és segélyének folyósítást, ami sok család teljes anyagi romlását idézné elő és az egyházmegyei igazgatás fenntartását is lehetetlenné tenné. Természetesen hozzátette, hogy tőle és papságától távol áll még a gondolata is annak, hogy a Magyar Népköztársaság ellen bármilyen formában is állást foglaljanak és hogy a magyar hatóságoknak és törvényeknek ne engedelmeskedjenek, de ismételten kéri Vass minisztert, hogy az eskü letételének kötelezettségét gondolja át még egyszer.221 A szerb alsópapság vélekedésére a nemzeti kérdésről nem sok adattal rendelkezünk, csak arról értesülünk, hogy a Délvidéken a forradalom napjaiban egyes helyeken a szerb pópa bujtotta fel a népet a magyarok ellen, aminek sokszor véres összetűzés lett az eredménye.222 Ezek után nem lehet kétségünk afelől, hogy örömmel üdvözölték november közepén bevonuló honfitársaikat: a bajai pópa felszólította a katolikus papot, hogy ennek örömére mondjon Te Deumot,223 a szenttamási szerb templomban pedig ekkor olyan ünnepélyt tartottak, „mint soha máskor”.224 MOL. K 802 79. d. 10. t. 1919-10. 160-161. p. ™ RL. C/197 29. d. 1918. 107., 780. sz.; RL. C/197 29. d. 1918. 1-180. cs. A nagyszcrcdi lelkész 1918. november 14-i levele. 223 KFL. 1.1.b. Baja 5502/1918. sz. 224 KFL. I. l.b. Szenttamás 751/1918. sz.
