Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bánkuti Gábor: A jezsuiták 1965-ös "Világszolidarizmus pere"
154 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) Az MDP Központi Vezetőségének Titkársága 1955. július 11-én határozatot hozott az Állami Egyházügyi Hivatal munkájának megjavítására és az egyház reakciós tevékenységének visszaszorítására.* 12 A határozat 3. pontjának megállapítása szerint: „Különös figyelmet kell fordítani és a legrövidebb időn belül felszámolni az illegális egyházi szertartásokat, valamint az illegálisan működő szerzetesrendeket”. A Pálos letartóztatását követő széleskörű operatív felderítő munka eredményeinek realizálása ebben a helyzetben a „szerv” rendszerszolga-hűségét is demonstrálta: „Megállapítottuk, hogy Pálos az illegális jezsuita rend tevékenységét a „rendi tanács” tagjaival együtt irányította. Miután ők szabadon maradtak aknamunkájukat továbbra is folytatják. Ellenséges tevékenységük megszakítása érdekében javasoltuk őrizetbe venni az illegális jezsuita rend jelenleg szabadon lévő vezetőit. Az őrizetbe vételek végrehajtásával egy időben az illegális jezsuita rend dezorganizálására, ügynökséggel való átfogására és a belgiumi emigrációs központba való beépülésre tettünk javaslatot.”13 A „csoportvezetők” — P. Sülé Géza, P. Petruch Antal, P. Luzsénszky Alfonz, P. Palánkay Tibor, P. Kollár Ferenc, P. Faragó László és P. Vácz Jenő — letartóztatására 1955. augusztus-szeptember folyamán került sor. Összesen több mint 100 évre ítélték őket.14 P. Kollárt a vizsgálat befejezése előtt — bizonyos megállapodást követően — szabadon engedték. Néhány hónap múlva átvette a provincia vezetését és haláláig (1978) irányította azt.15 visszaemlékezésében sem. P. Bálint József atya, aki a tervezetben lehetséges missziós elöljáróként volt megnevezve, — elmondása szerint — nem tudott a tervezetről. Számomra sokáig kétséges volt, hogy létezett-e egyáltalán. A helyzetet nehezíti, hogy Pálos Antal perének anyagában a hiánytalanul meglévő „bizonyítékok” fotókópiái közül ez az egy hiányzik... BFL. XXV.4.a. 005006/1955. A 15. sz. borítékra fel van tüntetve a tárgy : „illegális egyház tervezete 3 old.”, a boríték azonban üres. Mindenesetre P. Pálos a bizonyítási eljárás során a felmutatott dokumentumokat valósnak ismeri, a különböző operatív és vizsgálati szervek pedig több esetben hosszan idéznek belőle — belső informálásra szánt irataikban is — így a tervezet léte bizonyítottnak vehető. 12 Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon (1790-2005). Szerk.: BALOGH MARGIT-Gf.RGF.LYJf.NŐ. Bp., 2005. (História könyvtár - Okmánytárak 2.) (továbbiakban: Balogh-Gergely, 2005.) II. köt. 208. sz. 13 A Belügyminisztérium IV/5. osztályának jelentése 1955. augusztus 8. ÁBTL. 3.1.9. V- 129284/1 Tamás János és társai. 14 A forradalom idején szabadultak, 1957-58-ban, a perújrafelvételnél, az ítéleteket nem tartották megalapozottnak, így' a büntetésüket letöltöttnek ismerték el. Ld.: BFL. XXV.4.a. 2943/1957.; és BFL. XXV. 60.e. (- Fővárosi Főügyészség, TŰK büntető iratok.) 0278/1957. is p Kollár Ferencnek az államvédelmi szervekkel kapcsolatos „kötéltánca” külön tanulmányt érdemel. Tevékenységéről csak címszavakban néhány adalék: O a „Szív” szerkesztője az újság megszüntetéséig (1951) A lap akkor szűnik meg amikor Kollár nem hajlandó „lehozni” a hivatalos közleményt a Grősz-perről. A forradalom alatt újra ő szerkeszti Pálos Antallal. A letartóztatott provinciálisok (P. Tüll, P. Csávossy, P. Pálos) bizalmi embere — gyakorlatilag a rend „ideológusa”. LJgy tűnik az ő Rómába kijuttatott elaborátuma is hozzájárult a Keresete, békepapi lap indexre tételéhez. 1954-ben, a
