Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Békefi Remig, a történelmi Magyarország utolsó zirci apátja
Békefi Remiiig, a történelmi Magyarország utolsó zirci apátja 97 kijelentette, hogy „jóakaratra pedig a bírálatban csak annyira van szükség, hogy ne legyen rosszakarat”. Imre Sándor bírálatával azért foglalkoztunk ilyen behatóan, hogy rávilágítsunk, Békefi Remigtől távol állt felekezetközi viszálykodássá tenni egy tudományos jellegű kérdést. Jó példa erre a kolozsvári református kollégium története tárgykörben megjelent háromkötetes munkáról írt recenziója. Szakmája és tárgyköre iránti példás elkötelezettségből feldolgozta és közreadta három református iskola, illetve főiskola törvényeit. A káptalani iskolák történetéről, az Oltványi-jutalommal kitüntetett pályaműről Erdélyi László egyetemi tanár írt ismertetést. Rámutatott, hogy Békefi Rémig „igazi művelődéstörténésszé fejlődött”, aki „iskolát alapított” s ezért — fejezte be bírálatát — „ő maga fogja fölépíteni az igazán tudományos nagy magyar művelődéstörténetet”. Szerzetesrendje hazai történetének felelevenítésére és közreadására is lehetősége nyílott, méghozzá két díszmű megjelentetése kapcsán. A Mátyás király emlékkönyv (Bp. 1903) lapjain Mátyás és a csjs^terc^iek címen értekezett. Méltatta a kiemelkedő reneszánsz uralkodó érdemeit rendje megerősítésében és újjászervezésében. A Katholikus Magyarország (Bp. 1902) kétkötetes albumban A ciszterci-rend története Magyarországon című összefoglaló tanulmánya olvasható. Ebben a második legrégebbi magyarországi szerzetesrend mindennapjait mutatta be és rendre közölte az eltelt évszázadok alatt bekövetkezett legfontosabb, renddel kapcsolatos történéseket. Az elhivatottan végzett nagy forrásanyagot feltáró pozitivista módszerű munka, a közép- és újkori magyar egyház- és oktatástörténet, a ciszterci rend és a magyarok külföldi iskolázásának kutatásában elért tudományos eredmények megérdemelten juttatták 1908. április 30-án a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai, a „halhatatlanok” közé. Székfoglaló előadása A pécsi egyetem címen hangzott el február 8-án. Az oktatás- és intézménytörténeti munkáról Sufflay Milán, a zágrábi egyetem tanára közölt ismertetést. Kiemelte, hogy a pécsi egyetem „a magyar művelődés- történet legfontosabb fejezeteinek egyike”, amely egyik meggyőző igazolása annak, hogy „a magyar nemzet az európai fejlődéssel mindig lépést tartott”. Egy szinte betelj esültnek mondható egyetemi életpálya bontakozik ki előttünk. A tanárkollégák és a történész szakma részéről elismerés, a tanítványok felől tisztelet és szeretet áramlik felé. Békefi Rémig, a tanári habitusú szerzetes ideálisnak mondható helyzetében ismét jelentkezett a Gondviselés, újabb fontos megbízatást tartogatva számára. 20 évig tartó kormányzás után 1911. július 11-én elhunyt Vajda Ödön Pál, a Boldogságos Szűz Máriáról nevezett zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesült apátságok apátja, a Szent István-rend vitéze, a Lipót-rend lovagja, a Szent István Társulat alapító tagja, Zirc díszpolgára. A megüresedett apáti székben a rend tagjainak túlnyomó többsége — az érintett minden elhárító igyekezete ellenére — Békefi Remiget óhajtotta
