Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Békefi Remig, a történelmi Magyarország utolsó zirci apátja
96 Egyház történeti Szemle VIII/2 (2007) neti szemináriumok hallgatóságát. Tanítványait munkatársainak tekintette, dolgozataikat is megjelentette a Művelődéstörténeti értekezések több mint hetven dolgozatot közreadó sorozatában. Ilyen odaadó tanár-tanítvány viszonyra kevés példa akad. Ezek után nem csodálkozni való, hogy diákjai szeretett professzorukat Fra Angelico néven emlegették egymás között. A tanár úrnak is sokat kellett tanulnia, legtöbbször önfejlesztés útján, amíg rátalált a feldolgozás, a közlés, a történetfelfogás megfelelő módozatára. Történetfilozófiai felfogásáról Pauler Gyuláról tartott emlékbeszédben hallhatunk. Ebben taglalta Pauler Gyula és Auguste Comte, a pozitivizmus megalapítója egymáshoz való viszonyulását. Kitetszenek Pauler és Békefi lelkületének rokon vonásai: a katolikus világszemlélet és a középkor szeretete. Innen adódik rokonszenve Comte pozitivizmusa iránt. „Állapítsa meg a történetíró az eseményt biztosan és kétségbevon- hatatlanul. Ilyenekből, vagyis tényekből induljon ki és derítse ki a benső összefüggést és fejlődést. A történetíró feladata nem bírói, hanem előadói, vagyis nem ítél az események fölött, hanem kapcsolatukban és fejlődésükben előadja őket”. A pásztói és pilisi apátság visszaállítása és az egri gimnázium rendi kézre való visszajuttatásának 100. évfordulójára alkalmából írta meg a Hogyan lettek a ciszterciek tanítórenddé Magyarországon? (Bp. 1902) című értekezését. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell, hogy az apátságtörténetek megírásának félbemaradását Békefi Rémig munkásságának egyik mél- tatója megsokasodott egyetemi feladataival és az iskoláztatás feldolgozásának előtérbe kerülésével magyarázza. Ugyanakkor megállapítható az is, több írásművében foglalkozott rendje és az oktatás kapcsolatával. Iskola- és oktatástörténeti publikációit felfoghatjuk rendtörténeti munkássága egyfajta folytatásaként, így tudott összhangot találni szerzetesi és tanári elhivatottsága — s a figyelmen kívül nem hagyható nemzeti elkötelezettsége — harmonikus megélésében. Művelődéstörténeti jellegű munkálkodása mindenképpen nagy érték, melynek jelentősebb eredményei kapcsán állapította meg Domanovszky Sándor, hogy „bennük úgy szólva az egész középkori magyar oktatás története fel van dolgozva”. Az oktatástörténet témakörében megjelent legfontosabb művei az akadémiai pályatételül írt Népoktatás története Magyarországon 1540-ig (Bp. 1906) és annak társkötete, A. káptalani iskolák története Magyarországon 1540- ig (Bp. 1910). A 359 tételes oklevéltárat felvonultató népoktatás történetéről Imre Sándor, a kolozsvári református gimnázium tanára, a későbbi művelődéspolitikus írt könyvismertetést. Több kifogást is emelt a munkával kapcsolatban. Bírálatát befolyásolhatta pedagógiai író foglalkozása és protestáns hite, vagyis szakmai és felekezetközi elfogultsága. Békefi Rémig kivételesen élt a válasz lehetőségével. Hiányolta az elvárható ígazságs- zeretetet és jóindulatot s rámutatott, hogy „sorait felekezetieskedő elfogultság sugalmazta”. Imre Sándor személyeskedő viszontválaszában
