Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Békefi Remig, a történelmi Magyarország utolsó zirci apátja
94 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) A pilisi apátság története második kötete 1541—1814 közötti időhatárral a következő esztendőben jelent meg. Kutatómunkájának fényes eredményeként a szakmai elismerésen kívül megkapta a hittudományi kar Horváth-féle 300 forintos jutalmát is. Könyve nemcsak szakmai körökben keltett feltűnést, rendtársai figyelmét is magára vonta. Mindez éppen Sup- ka Jeromos apát utódválasztásának időszakára esett. Rendi elismerését jelentette, hogy a lehetséges szavazatok egyharmadát ő kapta. Másoktól eltérően azért imádkozott, hogy ne rakják a rend vezetésének súlyos terhét gyönge vállaira. A Gondviselés ismételt munkálkodása révén akkor a legmegfelelőbb megoldás született, egyetemi katedrát kapott. Supka Jeromos 1891. április 2-án megválasztott utóda, a királyi kegy által május 9- én megerősített és június 13-én apáttá avatott Vajda Ödön Pál rendfőnök gróf Csáky Albin oktatási miniszternél szorgalmazta Békefí Rémig egyetemi magántanári kinevezését. Békefi Rémig 1893. március 13-án A^Arpádkori magfar történelem bölcseleté címen tartotta meg székfoglaló előadását, mellyel tulajdonképpen egykori professzora, Kerékgyártó Árpád katedrájára léphetett. Az egyetemi magántanárság arra is alkalmas volt számára, hogy rendje hazai történetével kapcsolatos és a magyar művelődéstörténet tárgykörébe tartozó adatokat gyűjthessen. Pécsett, 1894-ben jelent meg a ciszterci apátságok feldolgozásának következő része: A epikádon apátság története. Eredeti elgondolását megváltoztatva — Pilis után Pásztó következett volna — a ciká- dori apátságról írott művét jelentette meg. Kezdetben arra gondolt, hogy a rend kezén levő apátságok történetét írja meg. A kegyelet a felhagyott és letűnt rendi intézmények felkutatására indította. Legfontosabb feladatának az egykori apátság helyének megállapítását tekintette. Akkor az volt az általánosan elfogadott felfogás, hogy a Tolna megyei Cikó falu közelében fennmaradt szentély annak idején Cikádorhoz tartozott. Békefi Rémig helyszíni ásatásokkal s az ott talált leletekkel bebizonyította, hogy a régi templom maradványa az egykori Széplak nevű község plébánia- temploma volt és a felsőhévizi káptalanhoz tartozott. Cikádor helyiség másik elnevezése Szék volt. Az egykori apátság helye tehát Bátaszék lehetett, amely körül a rend birtokai feküdtek. A cikádori apátság történetéről Dedek Crescens Lajos, később esztergomi prépost-kanonok írt bírálatot. Alaptételként szögezte le, hogy az egyháztörténet ismerete nélkül „a magyar történelem megalkotása a chi- merikus törekvések országába tartozik”. Az egyházmegyék feldolgozása megindult, de — teszi fel a szónoki kérdést: „Hol késnek a szerzetesrendek?” Válaszában kifejti, hogy a ciszterci rend „az előszó”, melyet ösztönöz „kegyeletes érzülete és hazafias törekvése”. Békefi Rémig teljesítményét így foglalta össze: „Újabb levél e mű azon koszorúba, amelyet ifjú írónk buzgósága font rendjének, a hazafias ciszterci rendnek dicsőségére”. A millenniumi ünnepségek és megemlékezések hatalmas díszműveket szültek, az ünneplők tiszteletük lerovása mellett igyekeztek megörökí
