Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sas Péter: Békefi Remig, a történelmi Magyarország utolsó zirci apátja
Békefí Reming, a történelmi Magyarország utolsó zirci apátja 93 néprajzi hagyományainak tanulmányozására. Kethelj és környékének néprajza (Bp. 1884) tulajdonképpen az első rendtörténettel kapcsolatos munkája volt, hiszen Kethelynek a szentgotthárdi apátság volt a kegyura. Tanulmánya ma is alapvető helytörténeti munka, fontos nyelvészeti és néprajzi megfigyeléseket rejt, kulcs az ott élők lelki világának, múltjának megismeréséhez. Munkája színvonalát minősíti, hogy megszerezte vele a bölcsész- doktori tudományos fokozatot. Egészségi állapota még mindig nem tette lehetővé, hogy visszamehessen tanítani a pécsi főgimnáziumba. Ezért Supka Jeromos apát a zirci noviciátushoz osztotta be tanárnak és megtette apáti jegyzőnek. Az együttmunkálkodás során váltak megismerhetővé mindazok az erények, amelyek miatt apátsága idején végig támogatta rendfőnöke. A katolicizmus egyetemes világnézete mellett hazájáért és nemzetéért lelkesedő fiatal szerzetes világlátása és érzelemvilága igen közel állt rendi főnökéhez, az egykori 1848-as tüzérhez. 1891-ben Pécsett, Supka Jeromos apát költségén jelent meg Békefi Rémig első, monografikus jellegű rendtörténeti munkája, a tervezett zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi ciszterci apátságok történetének első kötete: A pilisi apátság története 1184—1541. Előszavában lélek-kitárulkozón vall munkája okáról és céljáról. A történetírás feladatából — „kegyeletül az ősök iránt, okulásul és lelkesítőül az utódok számára” — ki kell vennie részét a magyarországi cisztercieknek is, „kik mint csont a nemzet csontjából, s vér a nemzet véréből, mindenkor a nemzet jövőjének, az ifjúságnak, valláserkölcsi és hazafias nevelésben, s így a nemzeti eszmék kultuszában és szolgálatában keresik és találják dicső feladatukat”. Rendje elkötelezettsége őt is kötelezi: „ily hazafias célzat — ami másrészről kötelesség is — hozza létre hazai apátságaink történetét.” Előszavát azzal a fohásszal zárja, hogy „váljék dicsőségére édes hazámnak és szeretett rendemnek!” A könyvet Pór Antal pozsonyi kanonok, az akadémia levelező tagja szakmai alapossággal ismertette, amelynek befejező mondata jeles osztályzatú summázata az egész nagy munkának: „Sikerült a múltat mintegy a halottaiból annyira új életre támasztania, hogy az olvasó előtt egy egész középkori ciszterci monostor nemcsak, de alkotmányával maga a rend megelevenül.” A rendtörténeti munka legfőbb jellemzőjének a minduntalan kicsendülő igazság szeretetét és a hazafias szellemet tartotta. Az utóbbi megnyilvánulását — mely általános jellemzője Békefi Rémig hangvételének — örömmel fedezhette fel a katolicizmusba szelídült volt 1848- as honvéd. A mai régészek által Pilisszentkereszt-Klastromkert néven ismert rommező a középkori Magyarország leggazdagabb és legbefolyásosabb királyi alapítású ciszterci monostorának maradványait rejti. A lelőhely korábban ismert volt, kő faragványaival Römer Flóris már 1869- ben foglalkozott. A régészeti emlékeknek, a kőmaradványoknak a ciszterci kolostorral való kapcsolatba hozása és bizonyítása Békefi Rémig érdeme.
