Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Albert András: A 18. századi erdélyi református zsinatok a Bod-kéziratban
90 Egyháztörténeti Szemle VIII/2 (2007) látogatások alkalmával. Az assessorok feladatai közé tartoztak a házasságról, mátkaságról és az elválasztásról szóló törvények alkalmazása.74 A partialis synodusnak, mint egyházigazgatási fórumnak a feladata a lelkészi állások betöltése és az egyházi vagyon feletti vigyázás volt. Az 1700. és az 1748. évi zsinatok foglalkoztak behatóan a lelkészjelöltek illetve a máshonnan jöttek feletti ellenőrzéssel. A 17-18. századi erdélyi református egyház egyik legégetőbb problémájának az egyház fegyelem számított. Az egyházi tan tisztasága felett szigorúan őrködött mind az egyházmegye, mind a generális zsinat. Ilyen esetek színhelyei voltak az 1735. és 1742. évi zsinati ülések, amikor Nádudvari Sámuel és Makfalvi József lelkészeket illetve Huszti András kolozsvári jogászprofesszort reverzálisra kötelezték, mert az erdélyi református egyház által elfogadott hitvallások — Heidelbergi Káté és II. Helvét Hitvallás — ellenében prédikáltak, valamint nyilatkoztak. Az erdélyi református egyház határozott fellépésének köszönhetően hamar helyreállították a rendet az erdélyi református egyházban. A Bod-kéziratban nyilvánvalóvá válik, hogy a zsinatokon hozott végzések az egyházi bíráskodás megjelenési formái. A kézirat szerzője, Bőd Péter egyház történész vallja, hogy az egyházi bíróságon tárgyalt peres ügyeket a Szentírásban kifejezett isteni törvény alapján kell megítélni. Azokban az esetekben, amelyekről nem szól a Szentírás, folyamodni kell az egykori fejedelmek által megerősített egyházi kánonokhoz, hazai törvényekhez (Tripartitum, Approbata, Compilata Constitutiok), országgyűlési cikkelyekhez, a zsinati végzésekhez, a konzisztórium statútumaihoz, kánonjoghoz, római joghoz, természetjoghoz és a lelkiismeret törvényéhez. E tanítás szerint az egyházi bíráskodás nem csak a Szentíráson a- lapszik. A 18. századi Erdélyben a református egyházi bíráskodás nem volt a világi bíráskodást meghatározó jogrendtől független törvénykezés. A világi fórum mellett működő egyházi privilégiumokon nyugvó külön fórum volt az egyházi bíráskodás: „Az egyházi törvénykezés minden nemzet körében a polgári törvényekhez, azok gyakorlatához és formuláihoz alkalmazkodik. Mert Isten egyháza, Megváltónk rendeléséből, nem város a városban, köztársaság a köztársaságban, állam az államban, királyság a királyságban, hanem bekapcsoltatott a politikai, és a polgári rendbe, amelynek törvényeihez kell alkalmazkodniok az egyházi polgároknak a magok polgári életét, úgyszintén a törvénytételt is.”75 74 Bon PÉTER: Synopsis juris connubialis seu tractatis de iure cotmubiorum. Nagyszeben, 1763. 75 Bod PÉTER: Judiciaria fori ccclesiiastici praxis. Nagyszeben, é.n.
