Egyháztörténeti Szemle 8. (2007)
2007 / 1. szám - BESZÁMOLÓK - Pénzes Tiborc Szabolcs: Petrőczi Éva: Puritánia
Recenzió 235 bukkanását a puritán irodalomban az a korabeli felismerés magyarázza, hogy költészetének személyessége párhuzamba állítható a puritánok céljai között szereplő személyes kegyesség-gyakorlással. Szó sincs tehát az angolszász kegyességi irodalom kritikátlan átvételéről, nem is beszélve annak gyakran vagdalkozó, sőt durva stílusáról. Helen C. White amerikai irodalomtörténész már 1931-ben arra a következtetésre jutott, hogy a kontinens protestáns irodalma „sokkal élénkebb, sokkal gazdagabb”, mint az angol, amit alátámaszt Petrőczi Eva is Job Throckmorton illetve Medgyesi Pál egy-egy dialógusának összevetésével. Noha távolról sem stilisztikai magaslat Telkibányai István Miskolci Csulyak Gáspár könyvére írt cáfolata, az Angliai puritanismus, higgadtsága mégis az előbbi tételt támasztja alá. A szerző Bán Imre nyomán hívja fel újra a figyelmet erre a furcsa vitára, melynek kiváltó okát, Miskolci Csulyak Angliai independentismus-St, mint az egyik legvadabb puritánellenes kirohanást tartották számon. A könyv irányultságához nem is férhet kétség, ám a felülvizsgálat lényegesen finomítja a minősítést, hiszen az ajánlások néhány vaskosabb kiszólásán és jó néhány csúsztatáson kívül a szövege egészének hangvétele nem túl izgatott, már-már tárgyilagosnak nevezhető. E polémia-csíra különösségét különben az adja, hogy egyáltalán létezik, hiszen az 1646-os szatmárnémeti zsinat 19. végzése kimondja, hogy „...a külföldi akadémiákra tanulás végett előmozdítandó ifjak kezébe, azok pártfogói vagy jóltevői mindaddig semmi pénzt ne adjanak, míg határozott téritvényekkel magokat erősen le nem kötelezik, hogy azokban az intézetekben semmi eretnek vagy idegen — nevezetesen pedig Socinianus, Arminianus és Anabaptista tudományt beszívni nem fognak.”2 Miskolci pedig burkoltan és jókora csúsztatással éppen erre a köztudomású téteke hivatkozik, amikor az angliai egyház ürügyén a magyar állapotok megváltozásának lehetősége miatt aggodalmaskodik. „Ez az ártalmas mkigy az INDEPENDENTISMUS az, melly ezt a nemes tagot az Angliai Ecclésiát mint halálos fene szíja, s emészti: ez az mellnek árnyéka alatt mindenféle Secták, eretnekségek nem tsak lappanganak, hanem szabadon is terjednek: ez az melly a szabadságnak szine alatt mindeneket rabbá tészen.”3 Telkibányai tehát a jövőjét teszi kockára amikor védelmébe veszi a puritanizmust, még akkor is ha következetesen William Ames tekintélyéhez ragaszkodik. Miskolci ebben az egzisztenciális értelemben semmit sem veszíthet, de az tagadhataüan, hogy írása nem öncélú vagdalkozás. Bármilyen furcsa is, épp a gyakori idegenellenes megjegyzései mögött sejlik fel az magyar egyház és a magyar társadalom jövője iránt 2 KISS KÁLMÁN: Geleji Katona Tstván egyházi kánonai és a Szatmári Reform. Egyházmegye érvényes statútumai. Kecskemét, 1875. 94. p. 3 MISKOLCI CSULYAK GÁSPÁR: Az angliai indcpendentismus, avagy az E’cclésiai fenyítékben és a külső Isteni tiszteletre tartozó jó rendtartásokban minden reformata Ecclesiaktol különböző fejetlen lábság. Utrecht, 1654. 4r.
